Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Kat.16. itt „tele volt a levegő”,16 amelyek megalapozhatták későbbi elméleti érdeklődését a népiesség esztétikai problémái iránt. A korabeli nádsíp (kát. 17) kiállítása Arany népzene iránti fogékonyságának jelzése. Bartalus István dalgyűjteménye (lásd kat.208) a költő kora gyermekkorában hallott dallamokat rögzíti. Arany többször leírja, hogy gyermekként, a templomjáró, idős szülők hatására a Biblia és a zsoltárok történetei ragadták meg képzeletét, számosat még azelőtt megtanul, mielőtt olvasni kezdett volna.17 Itt egy olyan szakasznál nyitottuk ki a Szenei Molnár Albert fordításában használatos református zsoltároskönyvet (kát. 18), melynek egyik motívuma, hímszarvas-hasonlata átkerül a Toldiba is: Mint az szép híves patakra Az szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem. Vájjon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten? (Psalm, 42.) Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyíllal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival. Fut hideg forrásnak enyhítő vizére, És ezerjófűvet tépni a sebére[.j (Toldi, 4/1.) Mik lehetettek Arany első olvasmányai? Ő maga így ír erről: „mire iskolába adtak, hová mód nélkül vágytam [...], már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe kerültek, s melyekhez inkább vonzódtam: mint bibliai történetek, énekek, a ponyvairodalom termékei.”18 Ha elfogadjuk a Családi körben rajzolt portrét az önfeledten olvasgató kisfiúról, a könyv, melyet a kezében tart, legnagyobb valószínűséggel egy kalendárium lehet (kát. 19). Ez a kiadványtípus nem a mai értelemben vett naptár,19 hanem ponyvairodalom, az éppen csak olvasni tudó ember szórakozását, tájékozódását szolgáló vegyes gyűjtemény. Maga Arany is szerkeszt később - természetesen más színvonalon - hasonló „kalendáriumokat”, akadémiai almana- chokat,20 irodalmi gyűjteményeket. Élete végén is publikál ebben a „műfajban”: „S miután rövid vénasszony-nyaramra már rá is tettem a punktumot az Epilógus c. poémával, megvallom, nem sok kedvem van újra közönség elé állani. De ha már megígértem a naptárnak, e régi Ígéretet valahogy még is beváltom.”21 Az emlékkiállítások fontos építőkövei a több évtizeddel későbbi, „visszaemlékező” ábrázolások. Ilyen az Arannyal egykorú szalontai jó ismerős, barát, későbbi adatgyűjtő Rozvány 64
