Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
így nem ellenfél. Az első episztolájának zárlatában meg is határozta Arany helyét, amennyiben azt kell folytatnia, amit Petőfi nem egész dicstelenül - írja szerényen - elkezdett. Barátságukban legalább két alkalommal eljutnak a szakításhoz, de aztán valahogy - többnyire Arany meghunyászkodása után - mégis helyreállt a kapcsolat.12 A vélemények ütköztetésére szolgál a szomszédos élfalon - hangsúlyozottan a meghökkentés szándékával - a két költő életrajzában fellelhető azonosságok, párhuzamok, tényszerű egyezések felsorolása. Meglepően sok van ilyenből, akár a származási hátteret, az iskoláztatást, a pályaválasztási kísérleteket vagy a magánélet eseményeit tekintjük. A barátság „muzeológiai lenyomata” az a két vitrin, amelyben az egymásnak ajándékozott tárgyak láthatók. Egyrészt megjelennek a kapcsolat jellegéből következő tárgytípusok: egymásnak dedikált könyvek, az 1847-es szalontai látogatáson a „komoly vidámságú családapának” átadott Összes költemények Petőfitől (kát. 1), Arany János meghatalmazása a Toldi tiszteletpéldányainak átvételére és Petőfi elismervénye (kát.2). Sajátos provenienciájú, több tulajdonost is megjárt műtárgyak láthatók: a Petőfi kedvelte Béranger összest (kát. 3) Arany kapja ajándékba, majd adja Tompa Mihálynak Petőfire emlékezve, aki Lévay Józsefnek dedikálja az ereklyét, amely aztán végül a Kisfaludy Társaság tulajdonába kerül, mint azt Szász Károly 1891-es bejegyzése tanúsítja. Georges Sand legnépszerűbb, 1837-es regényét (kát.4) Arany dedikálja Petőfinek, akinek karakteres véleménye volt az írónőről. Friss szerelmesként Szendrey Júliát hasonlítja hozzá: „Szatmárban egy olyan lyánykát ismertem meg, amilyen Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának, nem pedig Szatmárnak, az ólmos fütykösök termőföldének.”'3 Illetve másutt: „George Sand esze s Shakspeare Júliájának szive egyesült az én Juliskámban, úgy biz, ecsérn.”'4 De recenzensként kellő távolságot is érez írói módszereivel szemben: George Sand az új világ csodája és én bámulom, talán imádom is, de nem szeretem. Ő, mint a mészáros a marha böndőjét, fölhasítja a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaságét, és azt kiáltja: így nem maradhat!... oh, ez merész, dicső, nagy munka, de férfinak való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, ha eszembe jut, hogy ezeket asszony írta, s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja is kezét; de az istállót bízza a férfiakra.15 Thomas Moore verseit (kát.5) Arany János ajándékozza, dedikálja Petőfinek. Ő 1849-ben, Debrecenben talán Szász Károlynak adja tovább e kötetet. „Egy angol nyelvtant ajándékozott nekem s biztatott, hogy tanulmányozzam Shakespearet, legelőször pedig fordítsam Moore Tamást ír dalaival, melyeket saját példányában ki is kölcsönzött nekem.”'6 A Forget not the field kezdetű, talán legismertebb Kat. 5. of THOMAS MOORE. SELECTED by ’ • D« II. M. MELFOIID, Lecturer in the University of Göttingen. With the true poet every tiling is terse, touching, or brilliant. He gives the choicest thoughts in the choicest language. Washington Irving.--------------------- liJjM BRUNSWICK, Printed for and by George Westcnnann. 18 4 5. 43
