Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

Stróbl Alajos, Szondi két apródja (Petőfi Irodalmi Múzeum, Kát. 176.)

későbbi utánöntés eredménye, mely Stróbl másik 1917-es - azaz költő születésének századik évfordulója idején készített azonos témájú bronz kisplasztikája mintázásának évében kerülhetett tartós anyagba.

A szobor a Schickedanz Albert által tervezett talapzatépítménnyel együtt 1893 tavaszára készült el. A reprezentativ, a társadalom széles köreit bevonó szoboravató ünnepség (1893. május 14.) a szoborpályázat részeként a kultusz gyakorlatának egy fontos állomása volt. Az Akadémián rendezett ülést követően a szobornál Eötvös Loránd és Szász Károly mondott ünnepi beszédet, majd Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter a kormány, Gerlóczy Károly főpolgármester-helyettes pedig a főváros nevében köszönte meg és vette át a szobrot. Az eseményen a Budai Dalárda előadásában nyitányként a Himnusz, zárásként a Szózat is elhangzott. Eötvös Loránd a következő szavakkal méltatta a szoborcsoportot:

Aranyt és főművét tünteti elénk a szobor az ő egyszerűségében, szép és megnyerő alakja mellett előttünk állnak költészetének a férfi és nő erényeiben legfényesebb ragyogó alakjai, Toldi és Piroska, a magyar férfi és a magyar nő.

[...] Rajtunk áll most, hogy az érckebelbe érzést, az érchomok redői mögé eszmét rebegjünk, hogy így a holt anyag nekünk azoknak a nemes érzéseknek, azoknak a felséges eszméknek életét jelentse, melyeket a költő véglehelletéig hirdetett.33

Gerlóczy az iránti óhaját fejezte ki, hogy „e szoborban megtestesített eszmék folytonosan hódítsanak s örökké éljenek nemcsak itt a fővárosban, hanem az egész hazában.” Szász Károly beszédében az életmű egyes alakjainak önállósulását, szoborrá merevíté- sét hangsúlyozta: „Szobor minden alkotása

427