Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

Arany János, Szélrajzok A nagyidai cigányok kéziratához, 1851

Hogy Arany a képi karikatúráktól inspirálva építhette be szövegébe e vizuális hatást, már a vígeposz körüli fogalomhasználatából is kitűnhet. A történetet ugyanis „torzított allegóriaként”29 határozza meg, Szilágyi Istvánnak, barátjának írt rezüméjében pedig szintén hangsúlyozza: „Torzképek mindenütt, az egész darabban. [...] Sajátságot descriptiok, eredeti ötletek, elmés fordulatok, eleitől végéig erős satyra, nevetséges torzalakok, az egészen mindenütt nagyképű purpureus pannus”.30 E latin kifejezés pedig szintúgy a karikaturisztikus jelentésközeget sugallja, hiszen a „bíborrongy” szót éppen fenséges és komikus vegyítésére használták.

Az elveszett alkotmány parodisztikus alakjainak bemutatása során a narrátor sokszor a karikatúrák szándékosan elnagyolt, torzított karakterjegyeivel rajzolja meg hőseit. Ez már a vígeposz első szereplőjének felvonultatásakor is szembeszökő tanulság, a garabonciás főistent, Hábort ugyanis így szemlélteti az elbeszélő:

Fején hosszú kalap, összelapúltan [...],

Nagyszerű orra törekszik testét jó-tova hagyni [...],

Hosszú nyakán, amint födezetlenül ölti előre

Szint' egy orr látszik: de nem orr (nem mondok olyasmit

Ami valótlanság), hanem ádámcsutka, barátim.

Vállán hétszeresen galléros avult köpeny-árnyék Leng, mint mennyei lény testén amaz aetheri foszlány,

Milyeneket Milton kialudt fényű szeme látott. [...]

Nézd darulábait a fövenyúton mártogatódni:

S nem tagadod, hogy jár; nézd két fő részre hasonlóit Szárnynemü légköpenyét: repülőnek véled azonnal.

(Az elveszett alkotmány, I/64; 66; 68-73; 81-83.)

Az idézetben a karikatúra jellegzetes eszköze érhető tetten: egy személy legjellemzőbb vonásait túlozza el nevetségesen.3’ A torzképek egyéb jegyei is felvillannak, például legősibb karaktere, mely a deformálást animális jegyek irányába tolja (lásd daruláb, madárszárny), a fenséges formákat pedig alantas elemekkel keveri, hiszen John Milton angyali alakjaival párosítja az ezzel éppen ellentétes jelenséget.

Az ehhez hasonló példákat még hosszasan lehetne sorolni,32 kiterjesztve - Greguss terminológiájával szólva - „cselekvényt ábrázoló torzképek” jeleneteire is. Ilyen például egy álomkép, mely fonákjáról mutatja meg mind a szabadelvűek, mind a polgári erkölcsök, mind a nemzeti szimbólumok világát. A történet szabadelvű Hamarfyja egy korteslakomát követően - miután „gyomra motolláit megakasztani nem vala képes” - a szabadban keres enyhülést, és elszunnyad. Meglehetősen erotikus víziójában egy ledér nimfát láthatunk, melyben a „szűz- telen indulaté”, „nekibőszült hím” Hamarfy végül természetesen hoppon marad, az elbeszélő pedig roppant látványos, anyagszerű, a testiséget részletező képpel vezeti be a jelenet kifigurázását:

372