Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
a Nádasdy-versenyen megjelenjék". Toldy előbb Arany hiúságának felkeltésével, majd a jutalom nagyságának hangsúlyozásával, végül Arany költői tehetségének elismerésével kívánta rávenni tanácsa elfogadására az eposzírót, miközben az akadémiai pozíciójából fakadó erkölcsi aggályokat is igyekezett eloszlatni: „Ki foghatja Arany elől elkapni a jutalmat? [...] az jdej Nád.[asdy] jut.jalom] nem 50 hanem 100 db ar„ s a mű a szerzőé marad. [...] A rendes tagok ily nem jutalomkérdésekre versenyezhetnek.!)] Isten áldja meg Önt! pályázzon. Mentse meg költészetünk becsületét!”52Toldy leveléből az Arany költészetével szembeni feszült várakozás olvasható ki. Kálmán C. György a Nádasdy eposzi díj pályázati kiírását elemezve megállapította, hogy „a pályázat a Toldi sikerének megismételtetésére törekedett.”53 Kálmán következtetése egybevág az idézett levélből kiolvasható várakozással: Toldy a Toldi hoz hasonló színvonalú és sikerű eposz megírását kívánná a költőtől. Az Arany eposzaival szembeni várakozást jelzi Lévay Józsefnek az 1865-ös Nádasdy-pályázatra érkezett művekről írott bírálata is, mely szerint ezek a munkák Arany eposzait próbálták követni.54 Úgy tűnik tehát, hogy Arany költészete nagy hatást gyakorolt a Nádasdy-díj pályázati kiírására és a beérkező munkákra is. Mindeközben pedig Arany akadémiai bírálói tevékenysége saját költészetének alakulására gyakorolt befolyást: a Nádasdy-jutalomra benyújtott eposzokról írt (1861. október 20-i) bírálatában eposzelméletének legfontosabb elemeit is megfogalmazta, majd ezt követően határozta el, hogy művével ő is részt vesz a következő pályázaton.55 A Nádasdy-jutalomnak a Buda halála megszületésére gyakorolt hatása akkor sem hagyható figyelmen kívül, ha tudjuk, hogy az eposzköltészet elméleti kérdéseivel a szerző már az ezt megelőző időszakban is kiemelten foglalkozott.56 A sokak által óhajtott eposz írásába Arany végül 1862 februárjának végén fogott,57és 1864-ben el is nyerte a Nádasdy-díjat, s a vele járó száz aranyat.58 Bírálói Kemény Zsigmond, Jókai Mór és Gyulai Pál voltak, akik 1864. január 19-én kelt jelentésük szerint egyöntetűen a IV. számú Buda halálát találták a legjobb műnek.59 A kritikusok elismerték a mű nagyságát, a fiatalabb írónemzedék egy része viszont támadta Aranyt,60többen csalással is vádolták az Akadémiát és a nyertest,61 aki a támadások miatt később már bánta, hogy művét beküldte a pályázatra, mivel az igazságtalan bírálatok elvették a kedvét a trilógia folytatásától.62 A korábban már megjelent publikációkat díjazó akadémiai jutalomtételekkel Aranyt összesen öt ízben tüntették ki. Az akadémiai másod- vagy Marczibányi-jutalmat már akadémiai levelező, illetve rendes taggá választásának délelőttjén megkapta a Toldi estéjéért.63 A legrangosabb akadémiai díjat, a Nagyjutalmat összesen négy ízben nyerte el, 1861-ben Kisebb Költeményei két kötetével,641873-ban az első ízben 1867-ben megjelent Összes Költeményei 1872-es második kiadásával,651880-ban pedig a Toldi szerelmével.66 A Nagyjutalommal negyedszerre már halála után, a Hátrahagyott művek megjelenése alkalmából tüntették ki, 1894-ben.67 1860 áprilisában Arany elsősorban nem akadémiai tagként, hanem költőként kapott felkérést az ekkor elhunyt Széchenyi István emlékódájának megírására,68 melyet a költő 1860 októberében az Akadémia Széchenyi-ünnepélyén személyesen fel is olvasott. A Széchenyi emlékezete megírásáért 100 arany tiszteletdíjjal jutalmazták.69 A Karácsonyi-pályadíjat, amit 1871 óta sikertelenül tűzött ki az Akadémia, 1877-ben valamely műfordítás vagy dramaturgiai mű utólagos díjazására kívánták fordítani. Az ekkor 400 arannyal járó díjat Aranynak ajánlották 356
