Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Ágosttal, Pákh Albertiéi és Szász Károllyal, de végül nem találtak a jutalomra érdemes munkát.46 Hasonló volt a helyzet 1861- ben a Nádasdy-jutalomra érkezett epikus költemények elbírálásakor, hiszen sem Arany, sem a többi bíráló, Szász Károly és Salamon Ferenc nem talált jutalmazható művet.47 Nem adták ki a Gorove-jutalmat sem 1864-ben, mikor Arany is az e pályatételre beérkezett munkákat vizsgálta. A pályakérdés ekkor a következő volt: „Különféle téveszmék divatozván a népiesnek fogalma, a műszéphezi viszonya s a költészetbeni jogosultságának kiterjedésére nézve e kérdés tűzetik ki: Mit kell a »népies« alatt érteni általában s különösen a tartalmat és formát tekintve, mik annak fokai, miképpen viszonylik a műszéphez, s mily kiterjedésben, mily alkalmazásban, s mely nemekben igényelhet érvényt a költészetben? Az elméleti fejtegetések történeti tényekkel világo- síttassanak fel mind más, mind a magyar irodalomból.” A bírálatokat Arany mellett Toldy Ferenc és Gyulai Pál írták.48 1859 nyarán a Kazinczy-centenárium emlékversének bíráló bizottságába kérték fel.49 Arany a pályázatra beérkezett „tizenhárom szavaló költemény közül minden tekintetben legjobbnak s általános becs szerint is jelesnek" az V. számú, „Hív és nagy vala” jeligéjű verset találta, melynek szerzője Tompa Mihály volt. Arany értékelése szerint Tompa versét „[kjenetteljes hang, ódái hév s emelkedés, a tartalom költőisége, erő a nyelvben” jellemezte”.50 1861-ben Merényi László népköltési gyűjtését Czuczor Gergellyel és Toldy Ferenccel közösen bírálta el, és az ő javaslatuknak köszönhetően támogatta az Akadémia 300 forinttal Merényi ezt követően elkezdődött erdélyi népmesegyűjtő útját.51 Arany tehát nem csupán a magyar nyelvtudomány fejlődéséhez és a szépirodalom gazdagodásához járult hozzá bírálói tevékenysége révén, hanem a magyar folklór termékeinek megismeréséhez is. Az Akadémia épületének megnyitó ünnepsége (Kát. 116.) Az Akadémia által díjazott költő Az akadémiai jutalmak elnyerésével járó dicsőséget Arany nem nagyon kereste, akadémiai pályázaton mindössze egyszer indult, akkor is a közvélemény várakozásának eleget téve. Toldy Ferenc már 1859. március 21-én arra kérte Aranyt, „[tjegye fel magában erősen hogy 355
