Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
elfogadta" megjelölésű kisnyomtatvány az igazgatótanácsi ülésen meghatározott módosításokat tartalmazza. A nagygyűlés április 19-én változtatás nélkül tette magáévá az Igazgató Tanács javaslatait, az elnök pedig a tervezetet a királyhoz terjesztette fel megerősítésre,'6aki június 14-én hagyta azt jóvá.17A megerősített alapszabályok felolvasására és kinyomatásuk elhatározására az 1869. július 5-i összes ülésen került sor.18 Mindebből jól látható, hogy a két kisnyomtatvány javításai a nagygyűlés, illetve az Igazgató Tanács kollektív véleményét tükrözik, ám a fentebb felsorolt ülések jegyzőkönyvei nem adnak támpontot e vélemények kialakulása módjának vizsgálatához, így Aranynak az új alapszabályok kidolgozásában játszott szerepe tisztázásához sem segítenek hozzá. Az 1869-ben elfogadott alapszabályzat végül demokratizálta az intézmény szerkezetét: a korábban főként arisztokratákból álló Igazgató Tanácsnak ezentúl kutatók is tagjai lehettek, a testület hatásköre pedig a pénzügyek intézésére korlátozódott. A szabályzat biztosította továbbá az osztályok szakmai önállóságát, míg a célkitűzések közt újra helyet kapott a „tudomány és irodalom magyar nyelven művelése és terjesztése.” Az új alapszabályok Arany titoknokságának hátralévő ideje alatt lényegében változatlanok maradtak.18 Arany akadémiai tagságából adódó feladatai Aranynak, 1859. október 31-én Zrínyi és Tasso című tanulmányával tartott székfoglalóját követően, az akadémikusok szokásos feladatainak is eleget kellett tennie.20 Publikációs kötelezettségeit például Prózai dolgozatainak külön kötetben való megjelentetésével teljesítette,21 ám emellett részt kellett vennie az akadémiai pályázatokra érkezett művek elbírálásában is. Bírálatainak jelentős részét azért kellett megírnia, mert az Akadémia állandó bizottságai közül több is tagjai közé választotta. Kezdetektől tagja volt az Akadémia Könyvtári Bizottságának,22 hivatalból 1865. január 26-tól 1879. május 22-ig a Könyvkiadó Bizottságnak,23 miközben 1862. január 27-én beválasztották az ekkor újjászervezett Nyelvtudományi Bizottságba is, melynek haláláig tagja maradt.24 Az akadémiai drámajutalmi bizottságban még 1859-ben jutott tagsághoz, de működésének csak a Teleki-bizottsági jegyzőkönyvekben van nyoma.26 Összesen 17 alkalommal bírált szépirodalmi és nyelvtudományi pályázatokra érkezett műveket. 1865-ben Ballagi Mórral a nyelvészeti pályakérdést kitűző Marczibányi-pályadíjra beérkezett munkákat bírált, de a jutalmat végül nem osztották ki.26 A pályázati kérdés a következő volt: „Fejtessenek ki azon elvek, melyek új szólásmódok alkotásánál szem előtt tartandók s mutattassék ki számos példában, mily káros befolyással volt és van az elvek mellőzése miatt, nyelvbeli előadásunkra az idegen nyelvek hanyag vagy szolgai utánzása a nyelvújítás diadala óta?”271861-ben Arany az előző évben megjelent legjobb nyelvészeti értekezésért járó Sámuel-díjért versenyző munkákat vizsgáló bizottságnak lett tagja Kemény Zsigmond, Czuczor Gergely, Ballagi Mór, Toldy Ferenc, Hunfalvy Pál valamint Lukács Móric mellett. A díjat Fogarasi János Hangsúly vagy is nyomaték a magyar nyelvben című tanulmányának ítélték meg.281863-ban ismét részt vett a Sámuel-díj kiosztásában; ekkor az 1861-ben kiadott munkák közül Fogarasi János A személyragok viszonyáról a birtokra és tárgyra a magyar nyelvben elnevezésű műve nyert.29 A bíráló tagok Arany mellett Kemény Zsigmond, 353
