Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
tájképfestményének szereplőit szinte egy Shakespeare-dráma alakjaiként festi meg Hanusz István (az Arany-térképen is megjelölt fák vastagon szedve): A nagyöblű szőnyegpázsit elején pompás virágágy freskók, közepén olasz nyárfák (Populus dilatata Ait. var. P. pyramidalis Rozier.), két oldalt amerikai diófák (Carya), vadgesztenyék, topolyok (nyár) és a háttérben a szigeti Hóra színben és nagyságban gazdagon változatos facsoportjai szegik a szemhatárt. (...) Az úton a legelső, a mi szembe ötlik, egy nyomorék fácska, melynek 1 'A m. hosszant a földön fekszik a törzse és új gyökereket verve, onnan mereszti ég felé elkényszeredett hajtásait. Ez még az 1838-iki nagy árvíz csenevész áldozata. Ott feledték. A hogy az ár leteperte, most is árván úgy tengődik szegény, pedig nem közönséges fa. Machura aurantiaca a neve, vad narancs, oszag-fának is hívják [...], Tőle alig 20 lépésnyire ha befelé pillantunk, kis magaslaton ritka szépségű koronás fekete kőrisfa áll, - Arany János legkedvesebb fája.29 Mindig ez alatt szeretett volna a költő padot veretni, csak mikor látta, hogy vágya be nem telik, húzódott vissza a tölgyek alá. E kőrisfa mögött sárgás levelű nyirfacsoportok, szurkos fényük, kupolás vadszőlők lombsátrai alatt képeznek hátteret. A főúton tovább sétálva két fát találunk szorosan összeölelkezve: egy vadgesztenyét meg egy lepényfát (Gleditschia). Amaz híven simul társához, de ez nem elégszik be a szeretettel, dicsőség után vágyva folyvást vékonyodó száron magasba emeli lágy levelű tüskés koronáját, míg végre majd vihar sújtja le a büszkét a porba. Nem nagy távolságra, öblös kis téren 6 óriási platán díszük. Pár lépést odább egyedül áll az anyjok, a szigeti platánok őse, melyet József nádor 1823-ban saját kezével ültetett. Erről metszett dugványokból származott ama szép 6 platán, melyek a 60-as évek elején, mikor József főherczeg a szigetet átvette, topolyok közé szorulva tengődtek és csak azóta indultak erős fejlődésnek, a mióta Magyar főkertész a topolyokat onnan kiirtotta; tehát alig 25 év alatt váltak ily óriási, ritkaszép példányokká, hogy a néző 100 éveseknek képzeli őket. (...) Kissé hátrább a fűben a sziget legszebb 2 tulipán fája (Liriodendron tulipifera)30 pompázik, virágzása idején színgazdag képet nyújtva, (...) A12-15 m. magas terepélyes 2 fán ezrével nyílik a virág a rózsákéval egyidejűleg és nagy körben töltik el illatuk árjával a léget. (...) A téren tovább Jávorfák (Acer pseudoplatanus), tulipánfák, vadgesztenyék, amerikai diófák és hársak láthatók. Érdekes a 4 hárs Buda felé egy csomóban. Az egyik hatalmas, erős, sudár, vastag; a többi gyöngébb, mintha sok évvel fiatalabbak volnának, pedig ikertestvérek, egy napon ültette a nádor mind a négyet, csakhogy az az egy többre vitte, mint testvérei. A térnek szigeti belső oldalán két szomorúfűz mögött van egy feltűnően fejlett, szép arab-gummi akácé (Mimosa arabica), [...]. A kastély hátterében dombos völgyes tájon a pompás új fenyves borong, mely 16 hold kiterjedésű lesz; elül pedig az öreg fényük sötétlenek szakadatlan sorban, csaknem a sziget alsó végéig; egy-egy gömbölyű, czinoberpiros, édes gyümölcsöt érlelő török szederfa (Morus nigra), papír eperfa (Broussonetia papyrifera), fehértörzsű nyír, földig érő babyloni fűz, szürke jávor tarkítja a nyúlánk fényük csoportjait. A pesti oldal szélén egy csomó ezüst nyárfa teljes virágzásban a legpompásabb látnivalók közé sorozható, mellettük ismét szép tulipánfa áll s a jégvermeken túl egymásba kapaszkodó óriási topolyok. Ezt a tájat nagyszerű kép zárja be; az olasz nyárfák, oszag narancsok, hársak, eperfák, vadgesztenyék, kőrisfák, jávorok, fényük, nyírfák és gömb-aké- czok (Robinia coronaria) legszebb példányaival költői tarkaságban gyönyörködtetve. Kitűnik valamennyi közöl egy fehér jávor, mely mintha menyasszony korában fává varázsolt tündér volna, oly búsan lógatja le fehér leveleit. 345
