Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Ezen túl a leendő fenyvesnek ma még apró csemetéi kötik le a figyelmet. A fenyőcsaládból mintegy 90 alfaj látható itt kisebb-nagyobb példányokban. A finomabbak közöl kiválnak a remek Wellingtonia gigantea, melynek észak-amerikai neve Washingtonia, a thuják, a cziprusok változatos csoportjai, a kékes, szürke, sötét és világos-zöld színbe játszó fajok, az amerikai fekete, fehér és vörös fényük. A fösúly úgy látszik a lúcz fenyüre (Pinus picea) van fektetve, melynek kitűnő ott a talaj, mert búján tenyészik. Ha ez a fenyves egész nagyszerűségében kifejlődik, mint a hogy Palicson látni párját, a sziget legkeresettebb pontja lesz, mert havasi tájat varázsol a fővárosi Duna közepébe. [...] A liget közepén álló üvegház előtt új fajú iszalag (Clematis), az üvegházban Gloxiniák virítanak, szépen fejlesztett pálmák, levélplánták, páfránok zöldéinek gazdag választékban. Az üvegház mögött van a szakszerűen berendezett faiskola, a finom cserjék és fák 2000 legritkább fajtájával. Thuja sövény mellett a talaj belső oldalán terülő gyümölcsösbe jut a turista, csupa piramis alakba nevelt alma és körtefák vannak benne, a legnemesebb 120 faj becses példányai. A fő növényzet a festői falromok közt a vadkörte, som, folyondár (Tarnus) Déleuró- pából, üvegfű vagy elvadult balzsamina, melyet botanikusok járnak ott megbámulni. Mindjárt jobbra egy csoport vadszőlő magas, sűrű lugasa igéz meg; egy vadkörte törzsére kúszott föl s éveken át tartó küzdelem fejlett ki a vén törzs és a 100 karú élősködő (!) között. [...] Rózsák és fölfutók váltakoznak itt egy csomóban; egy keleti meg egy rücskös törzsű nyugati platán emelik a pont érdekességét, honnan az út megint a tölgyeshez vezet. Előbb az ausztráliai Celtisnék csodaszépen fejlett három remek példányát, a jázminok egész faerdövé nőtt csoportját, mellette a szép komló-bükköt bámuljuk meg, aztán előttünk terül szétszórtan a nemes tölgy 50 legérdekesebb alfaja; köztük a babér-levelű, a rozmaringszínü s a piramis tölgy, melyekkel József főherczeg 1888-ban gazdagította a szép szigetet. Az 1889-iki májusnak oly kedvező időjárása volt, hogy a messze földről hozott idegen pompafák is kivételkép virágot eresztettek ott. Ilyen a Paulownia imperialis, a Bignonia rokona, mely gyönyörű fát nagy ritkán lehet nálunk megnevelni. [...] Megmarad többnyire bokornak, mely minden levelével ősi hazáját siratja: azt még ritkábban bírják megérni a kertészek, hogy e kényes ja- páni jövevény bódító illatú, violaszínű virágait kifejlessze; 1889-ben összebeszéltek és kinyíltak a rózsákkal együtt valamennyien. Gyönyörű példány virágzott akkor a föherczegi lak előtt két kisebb tölgy közelében, melyek Arany János nevét viselik. [...] Margitsziget, mely az élőfának nagyon is édes dajkája és még mellé azokhoz a halhatatlan József nádor, József főherczeg, Deák Ferencz, Toldy Ferencz, Arany János nagy neveit fűzi.3' Mindebből kitűnik, hogy Arany nemcsak a hétköznapi növényeket, hanem az egzotikusnak számító fajokat is felismerte és névvel is ismerte, így az alábbi anekdota csattanójára már más szemmel kell néznünk: Arany János tudvalevőleg élete végén sokat lakott a Margit-szigeten s e réven jutott ismeretségbe szíves házigazdájával, a főherczeggel. Egyszer a főherczeg a szigeten sétálva meglátta Aranyt, amint egy pádon üldögélve, nagy kapcsos könyvébe irt valamit. Csendesen a költő háta mögé lopózott s úgy látta, hogy a versnek czíme, melyet ir: „A tölgyek alatt’ Erre tréfásan szólt neki: „Ohó, kedves Arany úr, ezek a fák, a hol most ül, hársak. Ha a tölgyeket akarja megénekelni, menjen egy paddal odább!”32 346
