Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Hol és hogyan változnak egy költőről való megemlékezés keretei? A korszakok jelentős különbségeinek érzékeltetésére érdemes Arany egy 1848-ban írt költői vízióját idézni, melyben a hagyomány, a generációs tudás átadásának fiktív tere egy virágos sírkerttel körülvett emlékoszlop. Vagyis a vers keletkezésének időpontjában még nem szükségesek a 19. század végére klasszikusnak tekintett kellékek, a nyilvános parkba tervezett szoborállítás vagy az emlékünnepély, az ódákat, szónoklatokat hallgató tömeg; hanem a temető, a puszta emlékjelállítás is elegendő a felejtés leküzdéséhez: Lesz-e nemzet, mely a győzödelmi helyen Csontjaitok felett oszlopot emeljen, Ahol majd az anyák, kik még jól ismertek, Könnyel növesszenek egy virágos kertet; Ahol a késő kor, e hálás tanítvány, Emlékezettöket ünneppel újítván, Össze-összegyűljön: férfi, nő,... s a gyermek Olvasni az oszlop betűin kezdjen meg? (Álom - való) Az emlékezet őrzésének modern, intézményesült formái nem elégszenek meg ennyivel. Az emlékkiállítások a 19. század vége óta számolnak kulturális közösségünk kommemoratív gyakorlatainak aktuális sajátosságaival:9 a múlttal, a mindennapi történeti gondolkodással, a hagyomány kiemelt pontjainak felidézésével kapcsolatos szokások ismeretében határozzák meg a tartalmat és a látványt. A múzeumok mint kiemelt emlékezethelyek magától értetődő helyszínei az évfordulók ismétlődő ünnepi rituáléinak. Ez kiemeli őket megőrző és ismeretközvetítő szerepkörükből, s egyaránt jelentheti a múlandó és az örök kategóriáinak értelmezését, bemutatását, valamint egyfajta aktív szerepvállalást az irányított emlékezésben. Ennek a helyzetnek nemcsak terhei vannak. Az emlékezetformákkal való játék akár a tárlat vonzerejévé is válhat, hiszen az egyéni vagy közösségi identitás kialakításának, rögzítésének igénye állandó. A mai közbeszéd azt sugallja, hogy a múlt tisztelete önmagában reziliens- sé, egészségesebbé tesz, az identitás történeti gyökereinek tudata növeli az önbecsülést. Ha ilyen közvetlen kapcsolat nehezen is bizonyítható, az bizonyos, hogy a történeti múltat átélhetően közvetítő élmények különösen fontosak például a fiatalabb nemzedékek számára.'0 A megváltozott mediális környezetben azok az ünnepek, helyszínek, emlékművek - és tárlatok - válhatnak kulturális referenciapontokká, kínálhatják akár intézményesült, kanonizált formában az érzelmi azonosulás lehetőségét, amelyek hitelesen és felelősen, a befogadó közeget érzékenyen figyelembe véve képesek a közös hagyomány áramába bekapcsolni a résztvevőket. Már Arany korában historiográfiai közhely az, amit az emlékezetkutatásban így összegezhetünk: „A társadalmi emlékezet a múltról szól, de a jövőre irányul, a közösségnek a bizonytalan jövő ellenében történő megtartását szolgálja.”" két forintért három húszast egy forintra számítva, minden közpénztárnál elfogadtatik, és a’ Magyar kereskedelmi Bank által akármikor ezüst pénzre felváltatik. Kát. 62. 25
