Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
által készített Csonkatorony-rajz és az Arany-portré is. Az Arany Jánoshoz című verset Petőfi beírta 1847-es gyűjteményébe, mely ma a Kézirattár Petőfi-Ereklyetárának egyik legértékesebb szövegkorpusza. E füzet számos Szalontán született verset is tartalmaz, melyek (1847. június 1. és 10. között) az első személyes találkozó alkalmával, Petőfi ottléte tíz napja alatt íródtak: Arany Lacinak, Mily szép a világ!, A csonka torony című versei az Arany-portréval és a Csonkatorony-rajzzal egy időben készültek. Az autográf kötet és a két rajzot tartalmazó egy fóliós lap Petőfi Istvántól került Kézirattárunkba. A Petőfi Fondunk alapját képező Petőfi-Ereklyetár ugyanis a költő öccse végrendelkezésének érvénybe lépésekor, 1880. április 28-án érkezett be a Petőfi Sándor iratait őrző szekrénnyel együtt.8 Ennek része volt harminc Arany-levél - köztük több vers is, melyek e barátság történetének fontos forrásai. Ezekben Arany beszámol barátjának a szalontai tűzvészről, melynek kárrendezését nagyjából a Toldi estéje első változatának írásával egy időben intézi, de őrizzük azt a levelet is, melyben az elbeszélő költemény Petőfi számára dedikálását jelenti be, illetve a Kedves Barátomnak és az Episztola Petőfinek című verses leveleket. E gyűjtemény tartalmazza a Heckenast kiadó- vállalat nyomdájában készült első Nemzeti dal-nyomatot is, melyet Petőfi Aranynak dedikált az alábbi szöveggel: „A 1848-ik márcz. 15-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány, s így a magyar szabadság elő lélekzete.”9 Arany 1863-ig birtokolta a dedikált nyomtatványt, majd karácsonyi ajándék gyanánt visszaküldte azt a költő öccsének, így került végül a könyvtárba. Az Arany János baráti köréhez tartózó írók, tudósok, művészek közül többek hagyatéka, melyek Arany-autográfokat is tartalmaznak, az idők folyamán szintén a Nemzeti Könyvtárba került. Szerkesztőtársának és barátjának, a Kapcsos könyvet ajándékozó Gyulai Pálnak rendkívül értékes és szám szerint is nagy, 973 darabot számláló gyűjteményét (köztük írói leveleket, művek kéziratait) 1911 márciusa és 1912 júliusa között vásárolta meg a Nemzeti Könyvtár a kritikus leszármazottaitól. Ennek részeként kerülhetett be a költő Gyulaihoz írott levele, valamint a Híd-avatás kézirata is. Utóbbi azonos a Voinovich Géza által szerkesztett kritikai kiadás egyik ceruzás, valamint a Kapcsos könyv ben található autográf mellett harmadikként megjelölt, ismeretlen helyen lévő kézirattal, melynek 13-16. versszakait hasonmásban közölte az 1894-es Kisebb költemények kiadása. 1911-ben vásárolta meg a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Jókai Mór hagyatékának azon részét, melyet az író második felesége, Nagy Bella örökölt. A tárgyi ereklyék a Petőfi- Házba kerültek, a kéziratok az OSZK-ba, s ennek részeként érkezett hozzánk öt Arany-levél, melyek nagyrészt a két alkotó lapszerkesztői tevékenységéhez kötődtek.10 Ez a levelezésviszonylat a későbbiekben mindössze egy vásárolt autográffal gyarapodott. Közismert, hogy Arany János a Kisfaludy Társaság vezetőjeként miként segítette Madách Az ember tragédiája című művének a társaság kiadványsorozatában való megjelenését, s hogy miként korrigálta a művet magát. A két alkotó emberi és munkakapcsolatáról vall a gyűjteményünkben őrzött nyolc levél, mely Madách könyvtárával és autográf hagyatékával érkezett vétel útján 1913 nyarán.11 E levelezés - melyből nem mellesleg kirajzolódik Arany segítő gesztusa, Madách irodalmi pályája elindítására irányuló törekvése is - tartalmazza a költő 1861. szeptember 12-én kelt levelét, benne a Tragédiát laudáló, elhíresült sorokkal: 256
