Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
„Az ember tragédiája úgy koncepciójában mint kompozíciójában remekmű.”12 1915-ben vásároltuk meg az Életképek egykori szerkesztőjének, a forradalom alatt Szemere Bertalan debreceni titkáraként, illetve Arany munkatársaként működő Pompéry Jánosnak a kéziratait - köztük 15 Arany-levéllel - annak fiától. Petőfi és Arany közös barátjának, Egressy Gábornak a teljes irodalmi hagyatékát - mely a színész levelezését, okiratait, jegyzeteit, és törökországi naplóját is tartalmazza - Egressy Ákostól, a színművész fiától vette meg a könyvtár. Egressy számos szállal kötődik a két költőhöz: maga is részt vett a pesti forradalomban, ő szavalta el a színházban a Nemzeti dőlt, ő szorgalmazza elsőként, hogy Shakespeare műveit Petőfi, Arany és Vörösmarty fordítsa le, s Petőfi vele indul a harctérre, Torda felé nem sokkal halála előtt. Petőfi és Arany is írt hozzá verset. Arany Egressy Gábornak című költeménye - melynek kéziratát szintén mi őrizzük - a színész Törökországból való hazatérte alkalmából született, melynek az utóélete is különös: sem ő, sem a Hölgyfutárt szerkesztő Nagy Ignác nem javasolja a megjelenést a hatóságoktól és a cenzúrától való félelem miatt. A kézirategyüttes - a költő Egressyhez írott levelei mellett - Shakespeare János királya első jelenetének fordítását is megőrizte Arany János kézírásával, valamint a Kisfaludy Társaság titkáraként működő „hivatalnok” Arany sokrétű tevékenységét jól illusztrálandó, általa kiállított több olyan nyugtát, mely igazolta, hogy a színész befizette a társasági tagdíját. Nem ezzel a hagyatékkal, hanem a festő és műgyűjtő Bedő Rudolf 1948-ban megvásárolt gyűjteményének részeként érkezett be hozzánk az az öt fóliós, Arany-autográfot tartalmazó kis füzet, melyet a költő Egressy számára adott ajándékba. A kötetben az Egressy Gábornak, az Emléklapra, az Emlények, a Névnapi gondolatok verstisztázatai kaptak helyet, melyeket a színész számára ajándékképpen másolhatott le a költő. Kézirattárunk valamivel több mint 100 Arany által írt levelet őriz. Ezek zöme szórványként érkezett be hozzánk. Hasonló a helyzet a nálunk őrzött Arany-autográfok zömével. Magánszemélyektől vásároltuk 1899-ben és 1964-ben A dalnok búja két kéziratvariánsát, 1909-ben a Nyalka huszár, 1948-ban a Domokos napra autográfjait. Szintén magánszemélytől érkezett be 1956-ban a To love to like című Arany-verset tartalmazó Wohl Janka-emlékkönyv is, melyben a költőé mellett számos író, művész, közéleti személy (pl. Liszt Ferenc, Eötvös Károly) bejegyzései olvashatók.13 Hasonlóképpen magáneladótól származik az a kétkötetes Fáy András-emlékkönyv, mely 1908-ban került a könyvtárba, s amelybe Arany 1855-ben írta be A dalnok búja bizonyos sorait. Fáy emlékkönyvében szinte valamennyi neves kortárs író, tudós és művész autográfja megtalálható, többek közülük egykoron Arany nagykőrösi tanártársai voltak. Az album keletkezéstörténete sajátos: az emlékkönyv tulajdonosa többnyire levélben küldte el a később egybeköttetett albumlapokat.14 Arany János egyik nagykőrösi tanítványa, az íróként, költőként is működő, vezető beosztású biztosítási hivatalnok, Galgóczy János hagyatékaként maradt fenn és érkezett gyűjteményünkbe 1921-ben az az Arany által kiállított Testimonium, azaz végbizonyítvány, melyet a tanulmányok sikeres lezárásaként kaptak a nagykőrösi református gimnázium diákjai. Két fontos margitszigeti ballada, a Vörös Rébék és az Éjféli párbaj a költő egykori tanártársa és legbensőbb baráti köréhez tartozó Szász Károly fiától, a szintén református püspökként 257
