Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
Arany azonban nehézségekbe ütközött, mivel llosvai Selymes Péter Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való históriája című művéből, melyet a korábbi két munkájához nemcsak mottóként, hanem a történetelemeket is megőrizve használt, szinte teljesen hiányzik e korszak: a főhős nápolyi hadjáratban való részvételét, Lajos király katonájaként töltött éveit és Rozgonyi Piroskához fűződő tragikus szerelmét hosszas forráskutatást követően és képzeletét is használva kellett megkomponálnia. A trilógia e darabját még Daliás idők munkacím alatt 1849-1853, majd 1853-1854 között írta. E kísérlet két fóliós töredéke szintén a család adományaként érkezett hozzánk. Arany 1863-ban újra elővette a történetet, majd a hetvenes években is dolgozott rajta, s végűi 1879-ben fejezte be Toldi szereimé re változtatva a címet. Ennek legteljesebb, ismét félbőrkötéses, 12 éneket tartalmazó kéziratát szintén 1899-ben kapta meg az Országos Széchényi Könyvtár, mely a trilógia első darabjai mellé, a Quart. Hung. 1534-es jelzetre került. A 106 fóliós kézirat sajátossága, hogy Arany a szöveg szélén is jelzi a keletkezés sorrendjét és a munka születésének időbeli alakulását, a műhöz fűzött kommentárjait, magyarázatait, s szokásának megfelelően a textus végére is rájegyzi a lezárás dátumát: „Buda-Pesten, május hó közepén 1879”. A Toldi szerelme - melynek egy másik, rövidebb fogalmazványát az akadémiai kézirattár őrzi - szintén tartalmaz egy balladát, a Zách Klárát. E balladának létezett egy negyedíves kéziratvariánsa is. Egy harmadik, szintén félbőrkötésű könyv őrzi a Buda halálának első impurumát. A kézirategyüttes 41 beírt és kilenc üres fólióból áll. A Nádasdy-pályázatra készített második, javított autográf egykor az MTA Kézirattárában volt, másolata mikrofilmen maradt fenn, a harmadik, a Református Kollégiumnak átadott kéziratot a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára őrzi Debrecenben. Az OSZK Quart. Hung. 1535-ös jelzetre került eposzkézirat Arany rájegyzése szerint 1862. február vége és 1863. május 6. között keletkezett, s az eredeti terv szerint „Hun rege" lett volna „három részben”, amellyel a költő a meg nem született nemzeti eposz pótlására tett volna kísérletet.7 Arany eposzában olvasható a Rege o csodaszarvasról című eredetballada is, mely oly sok képzőművészünket - Székely Bertalant, Kőrösfői-Kriesch Aladárt - ihlette meg. A Toldi-trilógia kapcsán és átvezetésképpen a Petőfi Ereklyetárban fennmaradt mintegy harminc Arany-levél mellett, mely a két költő életére és életművére irányuló kutatás fontos forrása, fontos megemlítenünk Petőfi Arany Jánoshoz című versét, amely az 1847-es költeményeit tartalmazó autográf verseskötetben is fennmaradt. A Toldi elolvasását követően, 1847. február 4-én Petőfi megírta e költeményét és el is postázta levele kíséretében Aranynak. A vers nyitósora jól reprezentálja az akkor már híres, de még csak huszonnégy éves költő baráti gesztusát a harmincéves, akkor még ismeretlen Arany irányában: „Toldi Írójához elküldöm lelkemet” - kezdődik a vers, melynek harmadik versszakából a harmadik sort a Nemzeti Könyvtár Arany emléktárlatának címéül választottuk: „Más csak levelenként kapja a borostyánt.” E sor egyszerre fejezi ki a Toldival egyöntetű és osztatlan sikert arató költő irodalmi térfoglalását, és mutatja Petőfinek az idősebb, de ismeretlen pályatársa iránti respektusát, mely nagyban segítette Aranyt pályáján, és utal a kultuszképzésre is. Erről az emberi és alkotói barátságról vall az első, szalontai találkozásuk alkalmával Petőfi Sándor 255
