Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
bulvárosodó hírlapvilágával. E torzképen így voltaképpen nem Arany Jánost, hanem környezetét állítja pellengérre a korszak karikaturistája, Jankó János.”18 A fejlődő nagyvárosi utcakép megörökítése nem tartozott a 19. századi magyar festészet legjellemzőbb témái közé. Annak érdekében, hogy a városi látkép mégis bekerüljön a magyar festészetbe, Budapest Főváros Tanácsának Fővárosi Képzőművészeti Bizottsága 1883-ban városi látképpályázatot írt ki. Balló Ede festménye (kát. 181) erre a tematikus pályázatra készült, négy másik, Budapest valamely terét ábrázoló képpel együtt. A mű hangulatában jelentősen eltér az 1840-es évektől megjelenő, olykor szöveggel kísért grafikai sorozatoktól, zsánerek- től, vedutáktól, amelyek Pest-Buda műemlékeit és új reprezentatív épületeit (a Lánchidat, a Nemzeti Múzeumot) ábrázolták.19 Balló éles fókuszú, fotografikus precizitással jelenítette meg alkotásán Pest egy nagy forgalmú terét, a Petőfi teret és az azon lévő nyüzsgő piacot.20 A fővárosi látképek sokszor fénykép után készültek, ezt a metódust követi ez a festmény is, mely láthatóan Klösz György ugyanezen beállítású fotója (kát. 190) alapján készült. Izgalmas és feszültségteli kapcsolódást teremthet Balló képe és Arany „városi" költészete közt, hogy a költő A reggel című természetrajzában (mely utolsó életében megjelent verse) a művészektől elvárt természettudományi pontosságú ábrázolás elváráséra játszik rá. A vers ráadásul épp az urbánosodás láttatásának céljából idézi meg a gyárak kéményeit, a vassínen futó gőzgépet, a modern tudomány eredményeit, melyek naturalisztikus leírásával egyszerre azonosul és teszi azt paródia tárgyává. Egy játékos lírai énnel találkozhatunk tehát a versben, aki Ballóhoz hasonlóan precíz látképet ad, de azt egyúttal rejtett poétikai eszközökkel (álnév, lábjegyzetek használatával) ki is figurázza. Tamburás öreg úr Kát. 204. Arany János kései költészete, az Őszikék ciklus és a korabeli hazai festészet néhány újszerű, formaérzékeny műve - Szinyei Merse Pál, Paál László és Székely Bertalan képei - kerülnek termékeny viszonyba a kiállítás tereiben. Arany János 1877-től 1880-ig írt költeményeinek poétikai megoldásai és tematikai választásai kezdeményező erejűek a magyar líratörténetben. E ciklus modernségét jelzi, hogy a Nyugat folyóirat szerzőinek 20. századi versnyelve tud majd szervesen kapcsolódni hozzá. Kapcsos könyvé ben (kát.204) Arany költői tekintete az apró témák felé fordul, verstárggyá emeli a pincér, a kertész, a koldus, a hírlapárus, de akár kis unokája alakját is. Formaújító igénnyel nyúl az öregkor, 216
