Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
vagy A kép-mutogatóban felvillanó technikai eszköz, a panoráma. Arany János találkozik a vizuális kultúra különféle új képtípusaival, technikai eszközeivel, például a panorámakép vásári változatéval vagy a sztereofotóval (kát. 194, 201). Tompának tréfálkozva számol be egy ilyen élményéről 1859-ben, és élcelődve teszi hozzá, hogy polgári állásuk helyett ők is választhatnák a komédiázást: „Szákfy, a volt szinész valami panorámát mutogat itten [ti. Nagykőrösön], Az este meglátogattam bódéját [...], hátha, édes Miskám, mi is gondoskodánk egy pár stereoscopról öregségünkre.”1^ 19. század második felének találmánya a sztereo- fotó,12 melyet Klösz György ugyancsak előszeretettel alkalmazott. Egy speciális technikával készített fényképtípusról van szó, melyet ha behelyezünk egy erre a célra kifejlesztett nézőszerkezetbe, a felvétel háromdimenzióssá válik. A század effajta technikai újításai áttételesen verstárggyá is válhatnak: a Vojtina Ars poeticájának egyik fő gondolatköre’3(„Nem a való hát: annak égi mássá / Lesz, amitől függ az ének varázsa”) például az 1850-es, '60-as évek egyik közlekedési újdonságának,,4a léghajónak mint a művészi alkotás létrehozásának metaforája révén bontakozhat ki. A nagyvárosias életforma egyúttal újfajta nyilvánossági formákat is létrehozott (képes sajtó, bulvárosodó napilapok), melyek szintúgy befolyásolták az irodalmi életet. A képes sajtó igazi fellendülése az 1850-es évektől, különösen a Vasárnapi Újság megjelenésétől (1854) figyelhető meg: a városi igényekhez jobban illeszkedő nyelvezete, eszköztára könnyedebbé, populárisabbá vált. E sajtótípus magyar megvalósulásai - európai mintára - a nagyvárosi élet jellegzetes helyszíneit, karaktereit, életképeit képsorozatokban, sokszor karikatúraszerű ábrázolásokban jelenítették meg.16 Minél több illusztráció, jutalomkép, különnyomtatvány társult egy laphoz, annál nagyobb népszerűségre számíthatott.16 Arany szerkesztőként is találkozott az újfajta médium előtérbe kerülésével, második lapjában, a Koszorúban például a népszerűsítés és fenntartás érdekében Magyar költők arczképcsarnoka címmel írók portréiból sorozatot adott ki.17 Szintén Arany kisvilágába, hétköznapjaiba enged betekintést az a karikatúra, mely 1864-ben egy élclap- ban, a Bolond Miskában jelent meg (kat.183). A párhuzamos képi szerkezetű karikatúra első darabján a bal oldalon látható költő maga viszi a kávéházba az általa szerkesztett újság arcképcsarnokának egy portréját, ezt a mulatozó kávéházi társaság érdektelenséggel fogadja. „Ezzel szemben a másik ábrázoláson szinte tömeghisztériát kelt a költő (vagy valaki más) által felmutatott, táncosnőt ábrázoló kép. Arany minőségi irodalmi lapjához, a Koszorúhoz készült képmelléklet iránt tanúsított közöny kerül itt összevetésre az urbanizálódó Pest Kát. 190. 215
