Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
képviselője Klösz György, aki 1873 (vagyis Pest, Buda és Óbuda egyesítése) után, a bécsi világkiállítás tapasztalatait alkalmazva megkomponált, sokoldalú, szisztematikus fényképsorozatokat készített Budapestről7 (kát. 189-190; 194-199; 201). Klösznek a városfotózás érdekében ki kellett lépnie műtermi, komfortos környezetéből, így annak egy „mobil” változatát hozta létre: mozgó szekeret rendezett be sötétkamrának, ezzel vonult ki a fotózás helyszínére. Számos fényképén látható, hogy felvételei a járószinttől elemelkedett, magasabb perspektívából készültek.8 Klösz Kát. 181. képei tehát nagyon jól érzékeltetik azt az intenzív városfejlődést, melyet Arany János szintén átélt ezekben az évtizedekben, a fényképeken azok a terek is megjelennek, melyeket Arany mindennapi útjain bejárt. Klösz városfotói olyan helyszíneket is megidéznek, melyek a Vojtina Ars poeticájának városleírásában köszönnek vissza. Arany versének egyik poétikai jelentősége, hogy míg az 1860-as évekre a korábbi verstémák kimerültek, a népies kifejezésmód, az almanachlíra szókészlete, metaforakincse folytathatatlanná vált, addig itt a versgyártás mechanikus munkája ellenében a modern nagyváros, új életérzések megéneklésére tesz kísérletet (kát. 202). Tompának írt levelében, melyben többek között Vojtina Ars poeticájáró\ is beszámol, Arany direkt módon is rögzíti nagyvárosi benyomásait: a bérházat mint városi lakóteret, a városligeti, margitszigeti sétákat, a „rohanó” omnibuszt, melyet „a szerény kézművestől kezdve a legfelsőbb osztályig mindenki egyaránt használ”, a kellemes tudós társaságot, Csengeryék, Eötvösék kompániáját (kát. 107-110) stb.9A 19. század második felében az irodalmi életben is régi-új ízlésvilágok fordulnak egymással szembe. Bár a korábbi költői témák és megfogalmazásmódok kiüresedtek, az 1850-es években mégis a Petőfi-utánzók idejétmúlt népiességet imitáló dilettáns költők köre tudott jobban érvényesülni. Arany János Vojtina alakjában e költészetet, az irodalmi pongyolaságot állítja pellengérre, miközben összetett ars poeticát fogalmaz meg. Arany nemcsak a Vojtina Ars poeticájában, de kései lírájában, az Őszikék ciklusban is egy kozmopolitává váló Budapest mindennapjairól ad körképet, verseiben a városi tér, az urbánus hangulatok természetes módon válnak témává.10 Az ő költészetében jelennek meg először olyan modern elemek, mint a Híd-avatás, e „városi ballada” nagyvárosi életútjai 214
