Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
az emlékezetében élő dallamfoszlányokat, sőt még néhány saját versét is megzenésítette. A versbeli „öreg úr” lemond önmaga nagyságának hangsúlyozásáról, azért lehet újszerű, mert nem is akar az lenni. Az Őszikék líráját és vele a Tamburás öreg úr című verset Kosztolányi így értékelte: A költőben minden korszak mást lát, az új nemzedékek mindig a maguk igéit olvassák ki ugyanabból a könyvből, amit őseik az asztalon hagytak. Minden epocha feléje utazik s az évekkel új és új távlatok bukkannak fel. Apáink más Arany Jánost olvastak, mint mi. Övék volt az epikus, a fiatal, a nyugodt. Miénk a lírikus, az öreg, az ideges. Petőfi valaha így köszöntötte: „Toldi írójához elküldöm lelkemet..." Mi az „Őszikék' írójához küldjük el lelkünket.2 Vojtina E figura által előhívott tematika azt a dinamikusan változó, a kisvárosi közegben szocializálódott költő számára talán idegenszerű vizuális világot jeleníti meg, amelyben Vojtina Mátyás alakja megszülethetett. Arany János több mint húsz évig (1860-1882) élt Budapesten, éppen abban a periódusban, mikor a város elnyerte mai nevét, világvárosi státuszát, máig meghatározó építészeti karakterét. A költő ez idő alatt olyan ikonikus épületeket és helyszíneket láthatott elkészülni, mint a Szent István-bazilika (1851-1905), a Pesti Vigadó (1859-1865), a Magyar Tudományos Akadémia székháza (1865), az Andrássy út (1871-1876), a Margit híd (1872-1876), a Nyugati pályaudvar (1877). A főváros változását akadémiai titkárként különösen is közelről kísérhette figyelemmel, s a Nagykörút fejlesztésének olyan nagyszabású (végül meg nem valósult) terveibe is belepillanthatott, mint például Reitter Ferenc csatornázási ötlete.3Feszl Frigyes korlátterve (kát. 182), urbanisztikai elképzelései Budapest kiépülésének e folyamatát érzékeltetik, Feszi ugyanis a Pesti Vigadó építészeként aktívan részt vett például a budapesti rakpart rendezésében.4 Az akvarell tehát egy városrendezési tervet mutat, az ismeretlen fényképész fotográfiája (kat.191) pedig a megvalósult elképzelést jeleníti meg. Arany János Pestre költözésével költészete új lendületet vett, amint Tompa Mihálynak írt levelében említi, „kedélye derül, önbizalma erősbül”: „kilenc évig nem szórakoztunk Kőrösön annyit, mint Pesten ez egy év alatt”.5 Az itt felsorakoztatott művek modern nagyvárosi környezetben értelmezik az Arany-életművet, s - különösen a fotó médiuma révén - a költő életútját és művészetét, nagyvárosi lírájának alakjait egy metropolisz kontextusába helyezik. Az Arany korabeli városfotózás6 egyik legjelentősebb Kat.191. 213
