Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
kárpótlást keresni.”14 A Bolond Istók második részében műalkotássá emeli, magában a paródiában parodizálja ezt a jelenséget, vagyis, hogy a „szent romon” kezdett nevetni „a sírás helyett”, azaz a szabadságharc bukása utáni traumát szarkasztikus, gyilkos humorú művében tárgyiasítja. Jól érezhető a patetikus-allegorikus traumafeldolgozás mozzanatának kifigurázása A nagyidat cigányok egyik epizódjában is, ahol Dundi asszonyság karakterén keresztül egyszerre idézi meg és fordítja ki a festészetben gyakran használt allegorikus női alakot: Dundi asszonyság is, Diridongó társa, Mint egy Bradamante, népet öl rakásra; Legény ő a talpán! ember ő a gáton! Sebes vágtatással lötyög a lóháton. Szellő emelinti piros viganóját, Tartja balkezében véres lobogóját, Viseli jobbjában csillogó dárdáját. Feledi a kontyot s hajdani pártáját. (A nagyidai cigányok, 111/201-208.) Ehhez köthető képi toposz jelenik meg Kovács Mihály Magyarország leigázása 1849-ben című 1861-62-ben, Széchenyi halála után nem sokkal készített művén, (kat.151) Az olajképen, melynek középpontjában Hungária nőalakja áll, Kovács a festészetben gyakran előforduló ikonográfiái motívumot használja, mely az antik istennőket idézi meg: a fehér ruhát viselő, kezét emelő nőt, az alakját körülölelő piros drapériát. Előképei közül talán a leghíresebb Eugéne Delacroix A forradalom vezeti a népet című ismert műve (1830), vagy Rubens A háború borzalmai (1637/38) című festménye, de a mű szorosan rájátszik, egyúttal de- konstruálja Johann Nepomuk EnderA Magyar Tudományos Akadémia címere (1834) című alkotását.15 A kompozíció tehát egy jellegzetes, lazán szétnyíló, övvel átkötött, antikizáló fehér ruházatú fiatal nő köré szerveződik, akit két meztelen kisded kísér (ez a reformkori „a Haza nemtője’-ábrázolásokhoz hasonlít). Ez az elrendezés a gyermekeivel menekülő Hungária értelmezést sugallja.16 Sötétbőrű, meztelen férfialak fogja le, veressapkás, mellényes fiatal fiú fosztja meg koronájától, germán sisakos, kardos harcos tesz rá bilincset. Az előtérben egy széttépett könyv és a magyar címert bárddal durván szétverő, szerb ruhás fegyveres látszik. Az igazi vizuális izgalmat, a kompozíció nagyvonalúságát, mozgalmasságát a középen köpenyszerűen átkígyózó vörös drapéria adja. Bár a kép vázlat, nyilvánvalóan egy nagyszabású, akadémikusán kidolgozott, emberléptékű figurákkal számoló terv alapja.17 A festmény konkrét elemei nem hagynak kétséget afelől, hogy a művet a nemzeti önállóság felszámolása, a szabadságharc utáni durva leszámolás, a nemzetiségi mozgalmak kegyetlensége ihlette. A központi nőalak tágabban értelmezve az eltiport, meggyalázott béke jelképeként értelmezhető, amely így a jogszerűség és törvényenkívüliség, csinosodás és vadság ellentétét plaszticizálja.18 Kovács az allegóriát nemzeti tartalommal tölti meg, ennek nyilvánvaló jelképe a háttérben kivehető, lángokban álló Lánchíd, mely Széchenyi főművét, a reményekkel teli reformkor 177
