Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

pusztulását és Pest ostromának emlékezetét fűzi össze.19 A háttérben kivehető, lángokban álló híd talán Széchenyi öngyilkosságának hírét, döbbenetét idézi. Bár Arany János Széchenyi emlékezete című ódájában hasonlóan ünnepélyes, patetikus eszközökkel is él,20 személyes válságát egészen másfajta módon, a fentebb említett szarkasztikus, gyilkos humorral dolgozza fel.

A nemzeti szenvedéstörténet megfogalmazásmódjainak változatosságára utal, hogy mind Arany, mind Kovács elhagyják a korszakban uralkodó formanyelvet. Az abszolutizmus idején a hazai festészetben konkrét históriai jeleneteket ábrázoltak, melyeknek pátoszos példázatai, jelentései szorosan kapcsolódtak saját korukhoz, a szabadságharcot követő traumához és az 1850-es évek elnyomásához. Ennek a képtípusnak egyik legnagyobb hatású alkotása Madarász Viktor Hunyadi László siratása (1859) című olajképe volt.21 Az uralkodó vizuális megoldásokhoz képest vázlatában Kovács Mihály kifejezésmódot vált, és egy konkrét múltbéli történelmi esemény megidézése helyett allegorikus alakokat használ, miközben mondanivalójában, hatásában ugyanarra a mechanizmusra törekszik.

E kettős történelemszemlélet Arany munkásságában is tetten érhető. Epikai útkeresésében egyaránt találunk népi krónikát (Szent László füve, kat.102), példázatos történetet (Losonczi István), miközben a dezilluzionista verses regény műfajában (Bolond Istók) az identitás- és nemzeti válság formaproblémaként és tartalmi mozzanatként is megjelenik.

Kát. 147.

178