Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

A Tudománynak háza vagyon: Ennek örüljek hát ma nagyon? Kell gyalogolni a lelkem agyon Nyári melegben, téli fagyon.

Hét hisz a malmot befejezték:

De szegény molnárt ki re keszték [.] (Ártatlan dac)

Az ünnepélyes megnyitó érdekes emléke Arany vázlatrajza az emlékéremhez (kát. 117), amely talán egy ülés közben firkálva született. A kész érem (kát. 118) bronz előlapján maga az épület látható „XI. Dec. MDCCCLXV” felirattal, a hátlapon felirata: „Háza megnyitásának emlékéül a Magyar Tudományos Akadémia.” Hatalmas, szinte áttekinthetetlen mennyiségű az iratanyag - jegyzőkönyvek, levelek, szerkesztői vélemények, nyugták -, melyet akadémiai tisztviselőként maga Arany ír, saját kezűleg fogalmaz, illetve átnéz, aláír, szignál. A tárlatra olyan példát választottunk - egy alkoholizmus ellenes előadás nyugtáját - amely jelzi e tevékenység széles körét (kát. 119).

Az első akadémiai évre sokféle magánéleti változás nyomja rá a bélyegét. A központi fényképen, Országh Antal műtermében (kát. 120) még a teljes családot látjuk, Juliska házasságkötése után. Arany feleségével, gyermekeivel és vejével, Szél Kálmánnal állt a fotográfus kamerája elé.

Közéig az idő, mikor szeretett leányunk megválik a szülei háztól. Augustus 9-ke, mint Juliskánk születés napja, van kitűzve esküvőre. Ismét egy koczka, kis családunk életében - reméljük s adja isten, jól forduljon! [...] Az a megnyugvásunk van, hogy sorsához képest tisztességesen kihézasithattuk. Már csak Laczi van hátra, ki tegnap tette le, mint 2od éves jogász, első vizsgáját, daczára hosszú betegségének jó eredménynyel.23

Az esküvő után Arany képzeletében a főtitkári, szerkesztői, kiadói küzdelmek mellett folyamatosan ott él az azilum képe, egy ábránd a nagyszalontai nyugalomról, a szülőföldről, a gyarapodó család szívet melengető vágyáról:

Egyszerű kunyhó, ott keleten Rakja rajongó képzeletem;

Oda sovárog e fáradt tetem:

Küszködöm, várok, míg tehetem.

Tavaszi fecskék, dal kedvesi!

Jertek el, Isten kőmüvesi!

Rakjatok ott egy fecskefalat:

Megpihen a költő az alatt.

(Ártatlan dac)

Földet is vásárol, reméli, hogy fia ott akar majd ügyvédkedni, s 1864-ben Aranyt képviselőnek is hívnák földijei: „De úgy alakulhatnak a dolgok, miszerint bátyámnak, e tekintetben,

141