Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Bevezetés
való harmonikus együttműködéshez. A múzeum részéről Kalla Zsuzsa, Kaszap-Asztalos Emese és Sidó Anna voltak a kiállítás kurátorai. Utóbbi kettő (mindhármuk nevében) így ír az alkotófolyamatról: Előttünk állt egy hatalmas kőtömb, az Arany János-emlékezet, melyből négyünknek kellett valami eredetit kifaragni. A folyamat, ahogy egy írói életművet térben elhelyezünk, az erről való gondolkodás a szobrászat terminológiáját hívta elő bennünk. A készülő szobornak követnie kellett azokat a sztenderdeket, melyek ismerősek mindenki számára, de mint minden művészi alkotás, mégis tud valami újat, soha-nem látott vonásokat mutatni, mely korunkról is árulkodik. Izgalmas gyakorlat volt úgy rendezni a kiállítást, hogy négy szempontot érvényesítettünk, a három kurátor és a látványtervező gondolatait. E folytonos párbeszédre alapuló munka mér önmagában új távlatokat nyitott.7 A kérdés már csak az, hogy mik ezek az új távlatok, s mivel járul hozzá a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása az Arany-emlékezethez. Öt meghatározó elemet érdemes elöljáróban kiemelni. 1. A kiállításnak kettős szerkezete van. A be- és kivezető termek között lévő főhajóban a jobb és bal oldalon eltérő szerkezetet és problémafelvetést találunk. Az egyik oldalon négy emelvényre helyezett zöld színűre kifestett teremben Arany János irodalmi figurái, ha tetszik, alteregói párokba rendezve kaptak helyet. A másik, folyamatosan futó vörös falon Arany életrajzának négy helyszínével, Szalontától Budapestig követhetjük végig Arany életrajzát. Az irodalmi alakmások egymással is feleselnek, de folyamatos viszonyítási pontként szembenéznek Arany életrajzának elemeivel. A kiállítás bejárási útja nem előre adott, a látogató végignézheti csak az egyik oldalt is, de fláneurként csaponghat is a különböző muzeológiai installációk között. Az életút nem uralja a művek értelmezését - a művész Arany nem kerekedett fölébe a nagyvárosban karriert építő Aranynak. 2. A kiállítást a múzeum állandó Petőfi-kiállítása felől lehet megközelíteni. Arany kultusza így Petőfié után következik. Ez lehetőséget teremtett a múzeumi önreflexióra egyfelől, s markánsan felhívja a figyelmet a két szerző kultuszának eltérő természetére másfelől. 3. Az életrajzi emlékkiállítás a mezővárosból a nagyvárosba vezető utat mutatja be. Arany esetében ez egyértelmű társadalmi emelkedést jelentett: karrierje a mezővárosi honorácior hivatalnoki pályájától a nagyvárosi szakértelmiségi szerepekig ívelt.8 A modernizálódó Budapesten végigvitt karrier társadalomtörténeti szempontból egyértelműen a kor egyik nagy sikertörténete, ugyanakkor közismert, hogy Arany mennyire megszenvedte az elismerést. Alkati szerénységén túl minden bizonnyal azért is járt így, mivel némi kétellyel figyelte a saját életében átalakuló várost, az új technikai vívmányokat, az emberek életkörülményeinek rendkívül gyors és gyökeres változását. 4. Az alakpárokat bemutató rész Arany modernitással kapcsolatos kételkedésének művészeti dokumentumait vonultatja fel. A Tarjányi Eszter irodalomtörténeti koncepcióját követő rendezés komoly és komolytalan, hivatalos és ironikus, nagyszabású és kisszerű figurákat rendez össze. A kiállítás azonban több mint egy irodalomtörténeti elbeszélés színre vitele - az egyes alakok nemcsak Arany megformálásában jelennek meg, de a korszak 13
