Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Kat. 67. Arany feladata a nyílt eszű, irodalom iránt érdeklődő negyedik gyermek, a kiskamasz Tisza Domokos (kát.67) napi egy-két órás „tehetséggondozása”, műveltségének gyarapítása két nyáron át. Ez csaknem annyi jövedelemmel jár, mint amennyit a korszakban egy gimnáziumi tanár kapott, és Aranynak közben bőven jut ideje olvasásra, alkotásra. Nem kötelező részt vennie a kastély társasági életében sem, beszélgetőtársai a furcsa angol házitanító és a helybeli lelkész, Petőfi valamikori barátja.6 Az Arany tanítványáról készült Barabás Miklós-litográfia jól tükrözi a kortársi benyomásokat: „Magas, rendkívül szép fiatalember volt, még pelyhedző bajusszal és szakállal, különösen szelíd szép szemekkel.”7 Kapcsolatuk legismertebb emléke Arany Domokos napra című alkalmi verse, utóbb a költő rendezi majd sajtó alá a tüdőbetegségben 18 évesen elhunyt tehetséges tanítvány verseit.8 Bizalmas, családias viszonyukat jellemzi az a ma lappangó emléktárgy, melyet olaszországi útjáról hoz magával Aranynak Tisza Domokos. Ariosto Ferrarában őrzött tintatartójának bronz mása,9 melynek eredetije ma is látható az Ariosto-emlékházban, a költőnek a 16. századi, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmére is ható híres olasz eposz, az Orlando furioso iránti érdeklődésére utal. Ennek az időszaknak az egyik legismertebb műve Arany eposzparódiája, A nagyidai cigányok, mely alcíme szerint „hősköltemény”. Egyetlen, illusztrált címoldalt is tartalmazó példányt ismerünk, ez látható a tárlóban (kát. 68). Az igénytelen külsejű kötetecske előzéklapján Csőri vajda egy hordóra dőlve azt álmodja, hullákon gázol át, alakját cigányok nézik az ajtóból. Érdekesség, hogy Arany maga is megrajzolta a mű figuráit, tussal ábrázolt hőseit ott látjuk mind a kéziraton, mind az egyik nyomtatott kiadás lapjain. A korabeli kritika általában értetlenül, sőt ellenségesen fogadja A nagyidai cigányokat - de akad kivétel, Kemény Zsigmondot például ez teszi Arany költészetének rajongójává. Arany húsz évvel később, a Bolond Istók Második éneke elejére illesztett lírai betétben a szabadságharc paródiájaként értelmezi művét. Az olvasóközönség talán ebből értesült először Arany szkepsziséről, csalódottságáról 1848-49 történéseivel szemben. Csak a későbbi életrajzokból válik közismertté a költő közvetlen, csalódást keltő találkozása Kossuthtal,10 a menekültáradattal kapcsolatos élménye a katonai bukás után, Görgey csapatainak átvonulása Nagyszalontán, a fővezér öccsének beköszönése Arany Jánosékhoz.11 Egy kiadói szerződés tanúsítja,12 hogy a kötet eladhatatlannak bizonyul, három év múlva még mindig hatszáz példány van raktáron. Az üzleti kudarcot Arany is megörökíti a Bolond Istók 1873-as folytatásban: Ne irtalak von’ kis könyvem pedig! Rossz vagy, silány vagy: másként nem hevernél Száz-számra most is Julius Müllernél. (Bolond Istók, 11/11) 109
