Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Hétköznapok Aranyéknál
elébe menendő szakállát levágatta, de bajuszát és kalapját megtartotta.6 1860 márciusában, amikor lényegesen enyhült a politikai légkör, és a magyar divat a nemzeti érzelmek látványos színrevitelének egyik legfontosabb eszközévé vált, Arany Nagykőrösről ironikusan jegyezte meg Tompának, hogy nála a „talpig magyar időszak" még nem állt be. Iróniája azonban az Aranyra oly jellemző körültekintő megfontolásból eredt, attól tartott ugyanis, hogy csak pillanatnyi fellángolásról van szó, ezért kívánta megvárni a „lelkesülés állandóságát.’’6 1866 után azonban díszmagyart is kénytelen volt csináltatni az akadémiai főtitkári reprezentációs alkalmakhoz.7 Debreczeni István szerint Arany öltözetében a szürke színt szerette. Ezt bizonyítja két fennmaradt szürke kalapja is (Kát. 70; 71.). Vászon napernyője, amely szintén a nagyszalontai múzeumba került, ma azonban már nincs meg, ugyancsak világos szürke volt (selyem esernyője pedig sötétbarna). Utcai öltözetének ugyanakkor elmaradhatatlan tartozéka volt a bot (Kát. 72; 73.) és a szürke kesztyű is.8 Szintén Debreczeni említi, hogy Arany étkezésekhez bort ivott, de csak mértékletesen: egy meszelyt, azaz három és fél decit. Erre még Szalontán szokott rá, ahol maga is szőlősgazda volt.9 Petőfinek így írt például 1848 szeptemberében: „Öcsém, a szüret elmúlt. [... Ojllyan 20 akó borom lett, mint a pinty. Gyér igyunk meg ketten: én is tizet, te is tizet.”10 Arany legjobban az érmelléki bort szerette. Amikor Lévay József költő 1853-ban bort küldött neki ajándékba, így dicsekedett vele sógorának, Ercsey Sándornak: „Lévai Józsi pedig olly derék fattyú, hogy kapja s Miskólczról, hol ő professor, küld nekem egy ládában 20 czilin- der igen jó bort, a mi circiter van egy kis cseber. Szinte szeretném veled - megkóstoltatni, mert annyit mondhatok, hogy az érmelléki sem igen tesz túl rajta.”11 Arany étkezési szokásairól szórványos források állnak rendelkezésre. Petőfinek 1847 februárjában írt levelében felesége töltött káposztájával dicsekszik, bizonyára nagyon szerette.12 Geszti időszakának kedvenc ételeiről K. Nagy Lajos egykori zsadányi lelkész gyűjtéséből van tudomásunk: Reggelire szerette a bivalytejet, amibe a kenyeret beleaprította. Legjobban a piritóst kedvelte hozzá. A zsírosat nem szerette. Paprikáscsirke galuskával és a túróscsusza tejfellel nyakon öntve, rászórva apró tepertővel volt a kedvelt eledele. A palacsinta, a rékasi, lekváros kifli, túróslepény, rétes (káposztás) tészták kedves ételei voltak. Szőlőt, darualmát, nyakaskörtét, cseresznyét, fehérepret, földiepret, cukros málnát nagyon szerette.'3 Tompa Mihállyal váltott leveleiben gyakran emlegetik a rántott csirkét is, szintén kedvenc eledelei közé tartozhatott. Érdemes ugyanakkor különbséget tenni otthoni és vendéglői étkezései között. 1882-ben a margitszigeti tartózkodása idejéből fennmaradt vendéglői számlák tételei között - melyek vélhetően nemcsak Arany, hanem a többi családtagok fogyasztási szokásairól is árulkodnak - marha-, kacsa-, szűzsült egyaránt előfordul, de mellettük angol rostélyos, libasült és nyúlgerinc is.14 Arany tisztálkodási szokásairól is keveset tudunk. Az egyetlen e témához kapcsolódó 163
