Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Fónagy Zoltán: Az Arany család tárgyai társadalomtörténeti nézőpontokból
Aranyt e köztes állapot egyik tipikus képviselőjének tekinthetjük. Bár legismertebb megnyilatkozásaiban paraszti származékként határozta meg magát, valójában nem örökölt egyértelmű rendi státuszt: szülei jogi értelemben nem voltak sem jobbágyok, sem nemesek. Mentalitását minden bizonnyal alakította is a köztes helyzet, a nemesi kiváltság tudata, a hajdúszabadság emléke és a család paraszti életformája közötti feszültség. A költő társadalomtörténeti „besorolását” körültekintően elvégző Szilágyi Márton szerint a kollektív nemesi kiváltság hagyománya, „az önállóság tradíciója” meg is könnyíthette számára a többszöri státuszváltás megélését. Merthogy Arany életútját olyan fokú mobilitás jellemezte, amely a saját korában - ha nem is példátlan, de - egyáltalán nem volt tipikus. Félbemaradt kollégiumi tanulmányai miatt formálisan nem vált ugyan értelmiségivé, aki előtt megnyíltak volna a diplomához kötött karrierlehetőségek, de azért végzettsége a korban elegendő volt értelmiségi jellegű állások betöltéséhez. A forradalom előtt a mezővárosi honorácior („tisztes rendűeknek” nevezték a nem nemes értelmiségieket) tipikus képviselőjének tekinthetjük a segédtanító, majd segédjegyzői hivatalt viselő Aranyt. Ebből a státuszból az írói siker és a '48-as forradalom intézményi változásai mozdították ki. Bár a lapszerkesztés és a minisztériumi tisztviselői pozíció tulajdonképpen súlytalan az életpálya szempontjából, mégis ennek következtében veszítette el addigi státuszát, és kényszerült új pályára állni. írói elismertségének köszönhetően, az ehhez szükséges végzettség nélkül kapott gimnáziumi tanári állást Nagykőrösön, azaz vált formálisan, a mai kritériumok szerint is egyértelműen az értelmiség részévé. Innen szintén az írói elismertség emelte tovább, amikor az ország kulturális központjába költözve az irodalmi intézményrendszer két kulcspozícióját töltötte be. A Kisfaludy Társaság fizetett tisztségviselője és lapszerkesztő lett, azaz ettől kezdve már formálisan is az értelmiség elitjébe tartozott. Az emelkedési folyamat csúcspontját, a társadalmi pozíció és a presztízs szempontjából a beérkezést az Akadémia titkári, majd főtitkári széke jelentette. Ezt a szintet a korban egy nem arisztokrata származású értelmiségi esetében „üvegplafonnak” is tekinthetjük. Társadalomtörténeti szempontból joggal mutathatjuk fel a költőt a rendi társadalomból a polgári társadalomba vezető út győzteseként. Ezt az értékelést megerősíti az a tény is, hogy a társadalmi státuszemelkedéssel párhuzamosan haladt az egzisztenciális háttér megerősödése is, aminek eredményeként Aranyt élete utolsó szakaszában egyértelműen a vagyonos középosztály derékhadába tartozónak tekinthetjük.2 Az anyagi-tárgyi környezet szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a társadalmi emelkedéssel párhuzamosan zajló térbeli mobilitásnak is, annak, hogy a költő családjával előbb egy nagyobb mezővárosba, majd a korabeli Magyarországon „modernizációs szigetnek” számító fővárosba költözött. A tárgyak „fogyasztásának" történetisége A tárgyakhoz való viszony a 18-20. század között - elsősorban az indusztrializáció folyamatának következményeként - mélyreható átalakuláson ment keresztül. A kapitalista gazdasági rend, amelynek a folyamatos gazdasági növekedés immanens eleme, a 20. századra a fogyasztói társadalom kialakulásához vezetett. Az emberek által használt tárgyak változását egyre 14
