Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok”. Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből (Budapest, 2019)
Várady Szabolcs: Magukra maradt bútorok
Aztán fordult a kocka, meghalt apám, és beköltöztünk az ő negyven négyzetméteres szobájába, de az öreg íróasztal addigra már darabokban volt, egyben nem lehetett volna kivinni a szobából. És akkortörtént az, amirőlVas István írja, amit mindjárt idézni fogok, és amivel megérkezünk ide, erre a kiállításra. Történetesen éppen akkor intézett az Új írás körkérdést 17 szerzőjéhez, arra kérve őket, hogy mutassák be az írószobájukat. Nézegetem most az interneten (az Arcanum Tudásbázisnek hála), hogy ki milyen íróasztalt szeret. Csurkának az a fontos, hogy ne mozogjon, legyen stabil. Illés Endre íróasztala csak rakodófelület, írópultnál ír. Illyés úgy nézett íróasztalára, mint gályarab az evezőpadra. Juhász Ferenc költő-üzemmódban idézi fel: „Ennél a tintafoltos, a papíroson átvésődött írásnyomaimmal páfrányosan, csipkésen behínározott asztalnál írtam legtöbb könyvemet." Ladányi Mihálynak sose volt íróasztala, és persze Mándy Ivánnak se - akkor még. Lengyel Józsefnek hatvanéves korában lett. Déry Tibor a szórakozottat játssza, de megvan ennek az oka. Először a vécét írja le, ki tudja, hátha ez a dolgozószobája, van papír is. „Főutcái zárkámban is ilyenre írtam. Ám itt az ajtón belül is van kilincs." Melyik lakása is volt ez? Na, ezt ellenőrizni tudom: '71-ben már a Lotz Károly utcában lakott. Niki című kisregényét ugyanis így dedikálta nekem: „Várady Szabolcsnak, ki a végső őrülettől mentett meg Bpesten, 1969. október 28-án és 30-án." Történt ugyanis, hogy néhányunkat, Petri Gyurit, Kenedi Jánost meg engem magával vitt Réz Pál, hogy rakjuk helyre Déry könyveit az új lakásukban. Fiagyom is a többi írószobát, mert ez az emlék odavisz Vasékhoz. Ők 1964 decemberében költöztek át Pestről Budára. Déry könyvtárával megbirkóztunk két nap alatt, Vas Istvánéhoz több kellett. Dolgoztunk keményen, Bence Györggyel, Sumonyi Zoltánnal és még egy barátunkkal, én néha este tízig is ott maradtam, magammal vittem a Tesla magnómat, az amerikai rádió éjszakai jazzműsorának felvételeivel igyekeztem tágítani mesterem zenei látókörét, és a polcokat töltögetve egyben a kedélyét is deríteni, mert a könyvhalmok sokaságát szemlélve nagyon borúlátóan ült annál az íróasztalnál, amelynél, ki hitte volna, hogy egyszer majd én is ülni fogok. Ez volt az első igazi íróasztala. Sokáig azt hitte, hogy nincs rá szüksége.
