Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok”. Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből (Budapest, 2019)

6 Kiállítás, A legirodalmibb bútordarabok

édesapám elhatározta, hogy nagy író lesz. Maga elé vette az árkus üres papírt az íróasztalára, jobbra egy tollat tett, balra a tintatartót. Thomas Mann is így csinálta. Mindennap egy oldal. Ilyen a nagy író. Semmi nem jutott az eszébe. Ám azután eszébe jutott, hogy Mann szivarozott. Leszaladt a trafikba, és vett egy igen olcsó, igen silány minőségű szivart. Visszaült a papír elé, és életében először rágyújtott. Szívta, szívta, le a Buddenbrookok tövéig. Nincs az a tengeri betegség, amely vetekedett volna az édesapámban előállt állapottal. Joseph Conrad, jutott apám eszébe, de akkor már késő volt. Néhány év múltán édesapám újra arra gondolt, hogy nagy író lesz, Dichter. Egyetemi hallgatóként épp Sainte- Beuve-öt búvárolta (kinek apja már S.-B. születése előtt meghalt). Vörösre olvasta a szemét. Támolygott a fáradtságtól. Most Raymond Chandlert vette példaképül, aki az egész napi robot után esik be az irodájába, hozzáül az íráshoz, magához veszi gyógyhatású whiskeyjét, amikor belép egy hosszú combú, szőke nő, és ajánlatot tesz, melynek nem érdemes ellenállni. Fogta édesapám s megcupfolta nagyapa féltve őrzött whiskeygyűjteményét (in concreto: egy negyvenéves Old No. 7 Jack Daniel'st), éhgyomorra. így édesapám meggyűlölte a szépirodalmat." | Esterházy Péter:

Harmónia coelestis, 2000

„Kosztolányi egyszer egyik, első látogatásom során, amikor nála voltam, az ő csodálatos dolgozószobájában, azt mondta, hogy egy írónak, költőnek, minden nap el kell töltenie néhány órát az íróasztalnál ülve. Ezt mondta nekem; és, kérdeztem akkor ijedten, és verset írni? Hát verset írni, de ha nem tud verset írni, akkor prózát írni. És ha nem tud prózát írni, akkor fordítani, és ha semmit sem tud, akkor gondolkozni az íróasztalnál, hogy hogyan kéne verset írni." I Garai Gábor: Irószobám - Beszélgetés Vas Istvánnal, Kortárs. 1975, 7. sz.

106