Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok”. Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből (Budapest, 2019)

6 Kiállítás, A legirodalmibb bútordarabok

„s úgy ülünk a régi karszékekben,

mint kiszakadt két láncszem a zeg-zugos Mindenségben:” Babits Mihály: Téli barlang III. - részlet, 1929

„Örökké csak egyre gondoltam: rögeszmémmé vált. Éjjel ébren akartam magamat tartani a könyveim között, de ráesett a fejem a könyvre, és az égő lámpánál elaludtam a kemény íróasztalon, hogy annál lázasabb legyen az álom, a díjnok élete." I Babits Mihály: A gólyakalifa, 1916

BABITS MIHÁLY ESZTERGOMI SZOBÁJÁBAN ÍRÓASZTALÁNÁL |1939

TÖRÖK SOPHIE FELVÉTELE | PIM, F.4 0 6 6.

„kályha táblái közt kopogva hull a gipsz s az ócska bútoron kopik a régi ripsz és minden régi fák dobognak és ropognak, szekrényajtó sóhajt, a rossz padlók zokognak, pattog a nagy sifón, sikít a kis fiók, sírnak az ablakon a titkos szélvonók, mindennek hangja van - milyen csodára vársz még?"

Babits Mihály: Örökségem - részlet, 1912

„Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, Hogy sírnak a szobámban nesztelen sötétedő, sejtelmes alkonyokkor bús lelkűket kitárják meztelen."

Babits Mihály: Sunt lacrimae rerum - részlet, 1908

107