Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok”. Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből (Budapest, 2019)
Várady Szabolcs: Magukra maradt bútorok
várady Szabolcs Magukra maradt bútorok MEGNYITÓBESZÉD1 U éves koromban lett egy saját szobám, és elhatároztam, hogy író leszek. Mi kell egy író szobájába? Mindenekelőtt íróasztal. Pénzem nem volt rá, szüleimnek se nagyon, meg talán ők nem is vették még annyira komolyan ezt a dolgot, volt viszont egy öreg szekrény meg a házmesterünk, aki amúgy asztalos volt. Jó nagy íróasztalt szerettem volna, hogy minden elférjen rajta, ami csak kell az irodalomhoz. Tandori Dezső mondta aztán, jóval később, és ő talán meg is valósította, hogy annyi íróasztalra volna szükség, ahányféle a munka, ne kelljen folyton rakosgatni. Egyiken fordít, másikon tanulmányt ír, harmadikon verset. Én ettől messze voltam, de a szekrény oldalából jókora asztallap kitelt, a meglehetősen otromba, de célszerű alkotmány kitöltötte a kis szoba jelentékeny részét. Tényleg rá lehetett tenni sok mindent, és még írtam is rajta. Petri Gyurinak nagyon tetszett, erről egy versem is tanúskodik. De ez már akkor keletkezett, amikor az íróasztal sorsa rosszra fordult, mert megházasodtam. A versben eltűnődöm, hogy barátom helyében min tűnődnék el, amikor hosszabb idő után újra vendégségbe jönnék hozzám: mi is volt ott, ahol most az öreg dívány, mikor először ültünk össze s még jó néhányszor a későbbiekben, és némi töprengés után eszembe jutna: a régi íróasztal, amely nagyon megnyerte tetszésedet, de már csak méreteinél fogva sem engedhetjük meg magunknak amúgy is kétes fényűzését, mióta ketten lakjuk a szobát... 7 Elhangzott 2019. június 21-én, a ..Magukra maradt bútorok" írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből című kiállítás megnyitóján.
