Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Mások vallomásainak tükrében
Ki volt nekem Szabó Magda? A rokonom - de sok idő telt el, amíg ő is azzá fogadott. Gyermekkoromban naiv büszkeséggel azt reméltem, hogy akár a lányának is hihetnek, mivel őt ugyanúgy hívják, mint édesanyámat. És rettentően tetszett, ahogy - mint az Ókútban megírta - kisgyermekként úgy rótta le a tiszteletét Arany balladái előtt, hogy legkedvesebb madaras-szilvás lehúzósképét ragasztotta rá a díszkiadás moarélapjára. Most is az ujjamban érzem ennek a gesztusnak a testi mivoltát: az áhítatos gyermek áldozatot hoz - a naivitását, a szellemi szüzességét ajánlja fel a mindent megváltoztató versélményért -, de a vékony hártyán át ugyanakkor bele is simogatja magát a könyvbe mint tárgyba és szellemiségbe. Ahogy a hívők a szenteket, ő is a csupasz bőrével érinti a klasszikusokat, átengedve és elkötelezve magát a nagyságból áradó delejes erőnek. (Szabó T. Anna: „Tanú vagy, nem mehetsz el” - Szabó Magda emlékére, Holmi, 2007. dec., 1644.) Édes Magduska: Mi hiába próbáljuk méltón ünnepelni születése napját - lefőzött mindnyájunkat, mert a Régimódi történettel sajátmaga ünnepelte meg a legméltóbban és legfényesebben! (Ottlik Géza Szabó Magdának, 1977. okt. 4., „Majd ha megfutottam útjaimat”, 80.) Kedves Magda! Hát ezt jól odavágtad az asztalára egy 65 éves kreténnek, aki örül, ha a saját vezeték- és keresztneve eszébe jut, nemhogy a te úri famíliád 857 főnyi személyzete, akiket ráadásul mind másképp hívnak. Én az egyszerűség kedvéért az egész hóbelevancodat elneveztem Kokoschkának (id., iíj., özv., néhai Kokoschka, illetve K.-né ipa, menye, üké, stb.), amivel teljes áttekintést kaptam. (Örkény István Szabó Magdának, 1977. aug. 17., „Majd ha megfutottam útjaimat”, 80-81.) Megjelennek a kettészakadt világ minden táján a művei, de nemcsak egyszerűen megjelennek - belekerültek Európa irodalmi köztudatába, élő, hatékony részévé váltak mai világirodalmunknak. (Thurzó Gábor: Kedves Magda! „Majd ha megfutottam útjaimat”, 31.) Nagyon-nagyon kell ez a könyv ebben a kérdésfeltevések nélküli, elzüllött világban. (Gergely Ágnes Az ajtóról, „Majd ha megfutottam útjaimat”, 68.) 87
