Borbás Andrea: Tükör és kancsó. Képeskönyv Szabó Magda születésének századik évfordulójára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című kiállítása alapján (Budapest, 2017)
Mások vallomásainak tükrében
Mélységesen emberi, hihetetlenül pontos, rengeteg szeretettel megírt mű ez - s olyan sűrű a légköre, olyan varázsos, hogy egyszerűen lehetetlen az olvasónak a hatása alól kivonnia magát. (Göncz Árpád Az ajtóról, „Majd ha megfutottam útjaimat”, 68-69.) Szavainak rózsa-illata van, a sziromsaláta rózsafej bódulat-mámorába hatódott agyunk olvasva őt, s orrlikaink habosán kürtösödnek, mint a harangvirág, a szélfújta növényi láng. Ismertem őt ifjúkorában, amikor úgy pörgött vele a fiatalság, mint a vas-orsóra tekeredő cérna a gyárban, a pamutfonodában, ahol dolgoztam a gép-dobogás darázs-dörejében. Pillangó-tűz, lepke-lobogás volt, s volt szavainak könnyes füstje is, mint amikor ég a ház, a villám-darázs döfte nádtető lobog, serceg, nyüszít, sír, sikít, mint a két hátsó lábánál fölemelt, levegőbe lógatott nyúl, ha kemény tenyéréllel tarkón ütik. Szabó Magda! Mit tudtam én még akkor róla, egy másik világból jött költőkezdet? Hiszen benne az élet sűrűsödött és torlódott arannyá és kék higannyá, akár Kaffka Margitban, Török Gyulában, Krúdy Gyulában, vagy Móricz Zsigmondban, akiknek selymébe, darócába, muszlinjába, hortobágyi kalap posztójába úgy hatódott szellemi lénye, mint vastag és csipkehabos gézkötésbe a vér. A kimoshatatlan, élet-fönntartó halandóság-anyag, piros tűz. És mézragacs vörös szerelem. Ebben a feledhetetlen író-asszonyban kozmikussá nőtt az életszeretet, a történelemtudat, az esendő, zűrzavaros, gyászos, pökhendi, gőgös és szegényen is szigorú magyar valóság, a könnyelműség-keringőt járó, tánc-csipke boldogtalan és gyászos középosztály, az öntelt prűdség bilincseiben vert kisgazdag lányok, hivatalnokok, a szerény álgazdagok úgy vergődtek a refomátus hatalom-téboly lélek-taposásában, mint ötliteres befőttesüvegbe gyűjtött kéklila bajszos grafitpálca kőrisbogarak, öntudatlanul és a megsemmisülésre várva. (Juhász Ferenc: A gordonka-árnyékú asszony. Alföld, 2007/10. 3.) Van egy személyes élményem is a szerzőről. Fiatal kritikusok és írók beszélgettünk a Für Eliséről a Műcsarnokban, egy sorozat keretében, amely hatalmas érdeklődés mellett zajlott, 3-4 fő előtt, akik nagyon izgatottan, kíváncsian várták, mit mondunk a művekről. Ám a Für Elise-beszélgetésnél elterjedt, hogy Szabó Magda is eljön rá, mint ahogy tényleg tiszteletét is tette. Egyből telt ház lett, a csilláron is lógtak. Számon kértük az írón, hogy miként képes becsapni az olvasókat, a fikciót valóságként feltüntetni. A végén megkérdeztük tőle, szeretne-e hozzászólni a bírálathoz. Ő félredobta a járókeretet, kivágtatott, mert ha szerepelni kellett, akkor erőre kapott, és 25 percben, egy levegővel válaszolt. 88
