Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Bolond Istók
Bolond +-> (0 eo r>oo o LD 00 Látszólag egészen más, mint a 7b/d/ vagy a szintén „1848 előtti” Toldi estéje - a Bolond Istók Arany János irodalomtörténetileg egyik legnehezebben megragadható és ezzel összefüggésben egyik legmodernebb műve: vita tárgya lehet a terjedelme, a főhős személye, valamint a szöveg viszonya a magyar irodalmi hagyományhoz (visszamenőleg és előremutatva). Mit is értünk egyáltalán Arany Bolond /sfókján? A kérdés első hallásra furcsának tűnik: Arany János Bolond Istók című elbeszélő költeménye két énekből áll, az elsőt még az 1850-es években, a másodikat pedig 1873-ban írta. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. 1850-ben ugyanis csak az első ének túlnyomó részét kitevő első 99 strófa (Istók megszületik, majd a részeg Erzsók a keresztelőről hazafelé tartva elveszti Istókot, akit az arra vándorló cigányok magukhoz vesznek) jelent meg a rövid életű debreceni irodalmi folyóiratban, a Csokonai Lapokban. A részlet név nélküli volt, a szerkesztők csak egy lapalji jegyzettel utaltak a szerző személyére, s a szöveg teljes mértékben visszhangtalan maradt. Arany további hét strófát jelentett meg hat évvel később a Délibáb nevű folyóiratban, immár a saját neve alatt Pusztai est: Tájkép egy csonka műből címmel. A teljes első ének csak 1863-ban jelent meg (a Részvét könyve című, a magyar írók segélyegyletét segítő kiadványban), kiegészítve az addigiakat újabb 18 versszakkal (a cigányok eladják Istókot), most már többek által dicsérve. A folytatást, a második éneket tíz évvel később publikálta Arany a Budapesti Szemlében, ám ezt megelőzően a nyitányként szolgáló tíz strófa már 1865-ben olvasható (a 11. itt olvasható szakasz a végleges változatból kimaradt). 33
