Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Bolond Istók
Arany ezt a szövegrészt saját folyóiratában, a Koszorúban jelentette meg. Később, összes költeményeinek 1867-es kiadásában a 3-10. szakaszokat külön is megjelentette A nagyidai cigányokat felvezető olvasási javaslatként (kis késéssel ugyan, de kifejtve, hogy a kortárs kritika egy része által „póriasnak” tartott mű valójában a szabadságharc példázatos elbeszélése). A második éneknek ez a része nem viszi tovább a cselekményt, viszont bevonja az értelmezésbe nemcsak Arany egy másik művét, de ezzel együtt a szabadságharc irodalmi feldolgozásának, sőt a népiesség és az irodalmiság viszonyának kérdését is. Már a két elkészült ének kapcsolata is több kérdést felvet, de legalább ennyire zavarba ejtőek Arany fennmaradt tervei a folytatást illetően. 1880-ban ugyanis egy akadémiai ülésre szóló meghívó hátlapjára felvázolta a harmadik és negyedik ének tartalmát. A harmadik ének felülírni látszik az első, s részben a második cselekményét: Istók egy grófi családtól kerül az orgazdához, s egy iskolamester juttatja Debrecenbe. A tervezett negyedik ének aztán feloldja ezt az ellentmondást (a cigányok visszalopták Istókot az orgazdától, hogy halott gyermekét pótolandó eladják egy grófnénak), valamint egy újabb eseménysor kezdetéül szolgál (Istók, immár a második éneket folytató cselekményszálban, a grófné második kapcsolatából származó gyermek nevelőjévé szegődik, az őt fel nem ismerő grófné pedig beleszeret). Hangsúlyozni kell, hogy a harmadik és a negyedik ének nem készült el, így nem tudhatjuk, hogy miképpen mondta volna el mindezt az enyhén jókaias és ugyanakkor - ha a vérfertőzés motívumát mellőzve is, de - az Oidipusz történetre is utaló történet elbeszélője. Ha a cselekményt tekintjük, a terv nagyon különbözik a meglehetősen eseménytelen első énektől és az eseményeket többé-kevésbé kitérők nélkül, időrendben elbeszélő másodiktól. Ezekhez képest a harmadik és negyedik ének vázlata sokkal izgalmasabb, a korabeli populáris regények cselekményét idézi. Mivel a Bolond Istók két elkészült énekét meghatározza az elbeszélés mikéntje (az elbeszélő gyakori színre lépése, kommentárjai, iróniája, szójátékai), ami természetszerűleg hiányzik a további tervekből, ezért Arany János Bolond Istókja alapvetően két énekből álló műnek tekinthető. De tagadhatatlanul ott van a harmadik és negyedik ének vázlata. A terjedelemmel összefüggő kérdés, hogy vajon töredék-e a Bolond Istók? Ha a tervezett, de el nem készült harmadik és negyedik énekkel számolunk, akkor igen. Azt, hogy Arany folytatni kívánta a történetet, úgy tűnik, alátámasztja a második ének vége is, ahol Istók nekiáll megírni élete (igaz?) történetét: „Igen! megírja - és ez lesz utolsó -/ Elzöngi, versben, életíratát; [...]/Csupán a belső ösztönt követi,/ S lesz, jó avagy rossz, - de eredeti.” (11/121) Ha azonban a Bolond Istókot a romantika környezetében elhelyezve verses regényként olvassuk, akkor töredékesség helyett nagyon is egészként jelenik 34
