Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szilágyi Márton: Buda halála

álma értelmezése érdekében. Az Etelétől elmondott (azaz narratív szerkezetté alakított álmot) azonban Torda, a táltos meglepően „szakszerűtlenül” értelmezi. A legfeltűnőbb mozzanat az, hogy a táltos nem szegmentálja az álomképeket, vagyis nem különíti el a különböző elemeket a látványként megjelenített emlékekben, így nem is tud (és akar) árnyalt és többrétegű értelmezést adni. Csupán egyetlen magyarázata van ilyenformán Etele számára: ő kiválasztott, s ő fogja birtokolni az Isten kardját. Mindez mint egy régi jóslat beteljesedéseként hangzik el - csakhogy az álomfejtés azért különleges jelértelmezés, mert soha nem egy és egyszerű magyarázata van a látott képeknek: a különböző álomszekvenciák akár egymástól eltérő sugallatot is hordozhatnak, s a pozitív és negatív tartalmú jóslatelemek mérlegelése együtt adhatja ki az álom bonyolult értelmét. Mivel Torda szavait rögtön követi Bulcsu vezér érkezése a csodálatos karddal és a kardot meglelő sihederrel, úgy tűnik: a Tordától adott magyarázat nemcsak kielégítő, hanem teljes és az igazság státuszában szereplő magyarázat. Lám, valóban felbukkant a kard, s az csakis a kiválasztottnak, Etelének lehet a tulajdona. Csakhogy a magyarázatlanul hagyott álomszekvenciák jórésze rejtélyesnek és nyugtalanítónak tűnik. Olyasvalaminek, amelyben tényleg ott rejtezik a baljós jövendő, amelyet azonban ekkor senki nem fedez föl - legföljebb majd utólag, visszatekintve lehet azonosítani. Egy ponton azonban mégiscsak felbukkan egy alternatív álomértelmezés, igaz, olyasvalakitől, aki kifejezetten ellenérdekelt fél Etele kiválasztottságának hitelesítésében: Budától. Buda szavai, amelyek más kontextusban, más társaságban és máshol hangoznak el, azért tanulságosak, mert éppen arra világítanak rá: egy álomnak (s éppen ennek az egy álomnak is) többféle értelmezése lehet, s az, amit megjelenít, nem valamiféle predesztináló sorsot jelent, hanem inkább alternatívákat, amelyek között egy egyénnek választási lehetősége van, s így neki is szerepe van abban, az álom melyik lehetősége teljesedik be és marad kihasználatlanul. Buda ugyanis a következőt mondja (azaz üzeni követ által öccsének), amivel persze Etele - immár általánosan elfogadottá váló - legitimációját akarja gyöngíteni:

Azt is neki megmondd, úgy akarom, bátran: Nem adta Hadúr, nem! egynek ajándékul,

A mű alapvető feszültségének a végső kirobbanása egy testvérgyilkosság. Ennek értelmezéséhez lesz fontos a mű Hatodik énekét kitöltő lírai betét, az Aranytól önálló versként is publikált Rege a csodaszarvasról című rész, amely a hunok történeti tudatát is jelezni kívánó hagyományként két testvér, Hunor és Magyar konfliktus nélküli, harmonikus együttműködését rajzolja föl. Ehhez mérten a Buda halála jelenidejűsége valami végzetes változásra és romlásra mutat, hiszen a két fivér között lehetetlenné válik a hun tradíció szerinti békés,

Hogy az Istenkardnak illő helye sátram; Kérkedve magánál ne tartsa továbbat; Illeti a főt az, nem pedig a lábat.

Se hiú asszonynak gyermeki játékul: Adta egész ország fényére, javára:

S én vagyok az ország elsője, királya.

45