Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szilágyi Márton: Buda halála

CO

r—I

CO "CO

T3H „

3 CO S m <- a

Arany János nagy tervéből, a hun eposzból (vagy ahogyan szintén nevezni szokták: a Csaba-trilógiából) a legnagyobb elkészült egység, a kezdetet bemutató eposzi rész, a Buda halála 1863-ban jelent meg. Ez Etele (azaz a hun Attila) egyeduralmának megvalósulásáról és a hun birodalom dicsőséges felemelkedéséről szól, de mindezt baljós elemek és utalások terhelik, hiszen ennek hátterében Etele saját kezűleg elkövetett testvérgyilkossága áll: az elbeszélő költemény címe éppen erre utal. A későbbi eseményekre vonatkozó célzások nincsenek kibontva, hiszen a folytatás nem készült el (néhány töredéket leszámítva), de a vázlat azt mutatja, hogy a motivikusan előkészített végzet a mű későbbi részeiben rendre beteljesedett volna.

A sugallatos előreutalásoknak érzékletes példája a kard szerepe a műben. A történet alakulásában fontos szerepet kap ugyanis az a kard, amelyet egy pásztorfiú talál meg, amint hegyével fölfelé kiáll a földből, s ez Eteléhez kerül mint hatalmi attribútum. Ezt nevezik Isten kardjának, amely viszont homályos (de Etele álmának tanúsága szerint éginek tekinthető) eredete ellenére nem mágikus eszköz. Azaz nem arról van szó, hogy tulajdonosát vagy birtoklóját valami isteni erővel ruházza fel. Nem eleve jelent hatalmat, hanem inkább csak méltóságjelként funkcionál, s az egyéni képességek megsokszorozásához járul hozzá. Azaz csak attól függően mutatkozik kivételes erejűnek, hogy kinek a kezében van. Etelének legyőzhetetlenséget jelent, de az erre méltatlan Buda kezében csak egyszerű kard, ereje csak annyi, amennyit Buda ki tud fejteni egyáltalán.

Az Istenkard szinte metaforikus megfelelője lesz magának Etelének, akihez metonimikusan kapcsolódik: hiszen Etele is csupán eszköz Isten kezében,

41