Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Arató László: Toldi
szituációból bomlik ki, benne egyetlen szituációból táplálkozó dinamizmusok, mozgások futnak le. Márpedig a Toldi is egyetlen szituációból bontakozik ki, csupán a már az alaphelyzetben felhalmozott tüzelőanyag ég benne el. A szituáció összetevői: egyfelől a Toldi paraszti helyzete és vágyai, öntudata közötti feszültség, amit Laczfi megjelenése és sértése exponál, másfelől a György és Miklós közötti, a György hazatérése által robbanásig feszített ellentét. A két összetevő természetesen szervesen összefügg. Az expozícióban kibontakozó szituációt a bonyodalom, Miklós akaratlan gyilkossága teszi teljessé. György hazatérte hozza mozgásba a cselekményt, indítja el a viszonyrendszer változását. Ez, illetve a gyilkosság mozdítja ki a főhőst helyzetéből. A „dráma” pedig pontosan addig tart, amíg a Miklós helyzete és vágyai közötti, illetve a Miklós és György közötti ellentét meg nem oldódik, azaz amíg az alaphelyzetet alkotó és szétfeszítő dinamizmusok meg nem szűnnek. Ez a király ítéletével valósul meg, az ítéletet pedig a dráma tetőpontja, a - különös, fegyveres összecsapás nélküli - párviadal előzi meg és teszi lehetővé. Árulkodó, hogy a párviadalba is „be van kötve" Miklós igazi ellenfele, György, noha a nagy erejű ifjú közvetlenül nem vele párbajozik. Ugyanis a király úgy dönt, hogy György csak akkor kaphatja meg Miklós konfliktusokozó birtokrészét, ha kiáll a cseh vitéz ellen, s legyőzi őt. A cseh Mikola legyőzése ezért György legyőzése is egyben. No meg azért is, mert bizonyítja, hogy ki érdemli meg valójában az idősebb báty által kizárólagosan birtokolt, elbitorolt társadalmi státuszt. A Toldi ban szigorú ok-okozati rend uralkodik, az egyes események egymásból következnek. Érdemes szemügyre venni ebből a szempontból a Miklós gyilkosságáig vezető utat, a feszültség mesteri fokozását, az indulat akkumulálódását. Először Laczfi szavaitól horgad fel a főszereplő önérzete. Sértett dühét fokozza, amikor hazaérkezve ölelésre nyíló karját György eltaszítja. A harmadik csepp a pohárban az, hogy György anyja előtt rágalmazza, gúnyolja öccsét, tejbe-vajba „mártott” mama kedvencének és léha, lebzselő parasztnak mondja. (Figyelemreméltó, hogy a „füröszti” helyett a „mártja” szó használatával Arany itt is, mint Barta János megfigyeléses szerint a műben szinte mindenütt, a felhasznált formulát, szólást kicsit elmozdítja, eredetibbé, még érzékletesebbé teszi.) A negyedik csepp a pofon, amelyet kikért jussa helyett kap Miklós. Az utolsó, az ötödik csepp a vitézek György által gúnyosan biztatott dárdadobálása. Eddig a gyilkosságig vezető okok, innentől a gyilkosságból fakadó okozatok irányítják a cselekményszövést. Miklósnak tisztára kell mosnia a nevét, meg kell tisztulnia a bűntől (IV/15; VI/15). Az erkölcsi halálból, a beavatási halálból újjá kell születnie (VI/16; 21; illetve a második temetői jelenet: IX/19; X/3). Ebben, ahogyan ezt Szilágyi Márton hangsúlyozza, mindvégig „Isteni gazdag kegyelme” (XII/18) segíti. Ez óvja meg a gyilkosságtól, ennek villámai védik meg az ellene induló hajtóvadászattól, ez hozza elé előbb a fiait gyászoló, útjának célt adó özvegyet, majd Bencét az elkeseredés mélypontján, a temetőben. 29
