Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Arató László: Toldi
A Toldi is drámai jelenetek sorából áll. Első jelenet: Laczfi és Toldi szóváltása, a leparasztozott, vendégoldallal Buda felé mutató Toldi nagyjelenete, amelyet Laczfi és a vitézek párbajról és Miklósról szóló morfondírozása vezet le. A második: György és az anya párbeszéde Miklósról, majd a testvérek összeszólalkozása, a juss követelése és a megalázó pofon. Harmadik jelenet: a túzoknak csúfolt Toldit - bátyja biztatására - szavakkal és dárdákkal provokálják György vitézei, mire Miklóst elragadja az indulat és akaratlanul gyilkossá válik. Negyedik: Bence és Miklós beszélgetése a nádasban. A következő jelenet: Toldi harca a farkasokkal, nem drámai értelemben vett jelenet, hisz színpadon nem előadható - legfeljebb balettben és bábszínházban. Azonban a harc utáni, a György-farkasról és a gyilkosságról szóló töprengés tekinthető akár Toldi első drámai monológjának s így ötödik jelenetnek is. A hatodik énekben először színpadi cselekvés: Miklós a döglött farkasokat bátyja ágyára teszi (hatodik jelenet), majd következik az anyával való párbeszéd és búcsúvétel, a hetedik jelenet. Nyolcadik jelenet: temetői párbeszéd az özveggyel. Kilencedik: György és az igazlátó király („a jövendő V. Henrik”) párbeszéde, a rókalelkű báty hiábavaló ármánykodása - igazi shakes- peare-i királydráma-részlet. A kilencedik ének bikakalandja ismét nem színpadi előadásra termett, azonban utána következik Miklós második - felvonászáró - monológja kilátástalan helyzetéről (tizedik jelenet). Tizenegyedik: Bence érkezése és beszélgetése Miklóssal - a dráma fordulópontja. Tizenkettedik: mulatozás a csárdában. Tizenharmadik: „bajvívás” a cseh vitézzel. Tizennegyedik jelenet: a király ítélkezik, igazságot tesz - avagy a dráma végkifejlete. Persze önmagában a jelenetekből való építkezés még nem tesz valamit feltétlenül drámaivá. Azonban a Toldi ban ennél többről van szó. Arany költői beszélynek nevezi művét, a műfajt pedig - az eposszal szembeállítva - így jellemzi Széptani jegyzeteiben: „Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés mondatik, melyben nem annyira az események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei, szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát szűkebb, többnyire családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt drámailag fejti tovább, a lelkiállapotokat, azoknak fokonkénti fejlődését tüntetvén elő.” A szerző tehát maga beszél a cselekvő személyek közötti viszonyok és szenvedélyek drámai kifejtéséről. Bécsy Tamás szerint a dráma nem más, mint a szereplők itt és most (előttünk) megtörténő viszonyváltozása („az alakok most változó viszonyrendszere”). Ez igencsak összecseng mind Arany beszélydefi- níciójával, mind a Toldi erősen jelen idejű és viszonyokat kifejtő és átrendező cselekményével. Ráadásul Bécsy szerint a dráma lényege a szituáció, az alaphelyzet, tehát az a viszonyhálózat, amelyben minden későbbi dinamizmus potenciálisan benne van. A dráma azért rövidebb a regénynél, mert egyetlen 28
