Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szabó T. Anna: Arany János utóélete

Az élmény ugyan saját, de a felidézés hirtelensége és módja Arany Jánost idézi, mégpedig a Vásárban sorait:

Gyékényes, abroncsos alföldi szekér,

Honnan cipel a sors -se három egér?

Hoztál-e pirosló új búza-magot?

Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?

Odakünn már, úgy-e, megért a kalász?

Rét gyapja lenyirva; foly a takarás;

Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén?

A negyedik sort a mezők üde leikéről akár Szabó Lőrinc is írhatta volna - ő is ugyanúgy léleknek érezte az illatokat, és vonzódott az érzékien érzékeny szavakhoz. Ugyanebben a Vásárban című versben idézi fel azt is Arany, hogy mennyire nem volt alkalmas ő a mezei munkára:

Mikor én is „markot hajtani” kezdtem,

S nem sikerűit, bárhogy s mint igyekeztem.

így - vézna, ügyetlen testi dologra - Adtam fejem a bölcs tudományokra

Szabó Lőrinc emelkedett és heroikusán naiv hangú Szénásszekere nem idézi ugyan fel a maga gyerekkori ügyetlenségét, de az ugyanerről az élményről szóló prózai megemlékezésben (újságcikkben) ott a nyoma a párhuzamnak, mikor elmeséli, hogy a mezők zenéjét sokszor megtapasztalta a „pap nagybácsimnál nyaraló diák a tiszabecsi temetőben és mezőkön; míg nagyon fiatal voltam, nem túlságosan törődtem vele, mert mindez természetes és mindennapi volt, s én inkább kultúrára vágytam, s a Batrachomyomachiát vittem magammal a szénagyűjtési kirándulásokra; s el is aludtam a megrakott szekér tetején’’. Ki gondolná, hogy ebben a tapasztalatukban is rokonok Arannyal?

A műfordító Arany Jánost is megidézi nem egyszer, már-már költői versengés szintjén - leveleiben és naplóiban: „lefordítottam nekik Az yvetoti király című sanzont, amit Arany is elkezdett (állítólag)”. És: „Ahogy Arany és Tompa idejében divat volt feldolgozni keresztény legendákat [...], így vettem én sorra, illetve akartam sorra venni a hindu és kínai (nagyrészt buddhista) dolgokat”. Az is jellemző, hogy Erdélyt járva Arany Családi körén próbálja meg, hogy a kisebbségek gyermekei a kegyetlen nyelvtörvény után tudnak-e még olvasni magyarul...

Arany-Babitstól Szabó Lőrincen át visszakanyarodva igen-igen sokáig lehetne folytatni a hagyományt éltető és újraértelmező költők felsorolását, akár azzal, ahogy Baka István egy azonos című versben megidézi 1995-ben a Toldit:

mire elém kerül de híján jobbnak a lelkem ebből is bevacsorál és aszújától álomi boroknak szám szélén csordul édesen a nyál

118