Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szabó T. Anna: Arany János utóélete
Oly elnyomott, akár a nép: hideg hatalma síkra lép, jogod csupán a lecke. Tanuld meg. Te voltál, aki lezártad elmém ajkait, hogy az igét te kezdjed[.] Ennek ellenében kell győzni az eddigi vesztesnek, akár brutálisan is, akár ag- resszorként is - bosszúvers ez a javából. És éppen ezért tartom a gúnynál is fontosabbnak a Bankó lánya balladát lezáró sort, az erőt és győzelmet ünneplő nevetést, amit az egész Duna-part visszhangoz: a nád, a gyékény felhuhognak, s az agyagpartok Duna-hosszat: Bankó lánya nevetett. A vers során a vitézzé lett lány végig passzív fél, neki parancsolnak, még a narrátor (a titok egyedüli tudója, a közönséggel összekacsintó énekmondó) is azt mondja róla, hogy „vászonszemély” és „asszonyi állat”, aki „némán ül” a király asztalánál, amíg a férfiak le nem részegednek (és aki a kertbe kilépve, a vers egy hihetetlenül gyöngéd és finom betétrészletében, odakint, szinte természetistennőként válik eggyé a tájjal, ezzel láttatva a teljes mindenséget befogadó erotika igaz természetét a durva és öncélú férfiszerepek ellenében). A vers végén ez a nevetés: maga a megszólalás, maga a győzelem. A szabadság. Sokáig nyugtalanított, hogy vajon mire emlékeztet, mit idéz meg a dallamával ez az emlékezetes zárósor. Az első, ami eszembe jutott, Kosztolányi volt, az ő Kis Mariska című, Arany-ihletésű rémes balladája („Vidám és rettenetes középkori ballada. Énekli egy kikiáltó”), amivel talán Nemes Nagy idejében riogathatták az úrilányokat (bár inkább pad alatti horrorolvasmánynak sejtem): A kis Mariska víg leány volt, a kis Maris táncolt sokat és nevetett és hahotázott vigyázzatok jól, kisleányok - ó jaj a kis Mariska megrohadt. A nevető lánynak tehát rossz vége lesz, mondja Kosztolányi. És azt is mondja, hogy: És egy éjjel kereste búsan fejét, a szépet, édeset s a pici, drága fej haragvón gurult-gurult, dörgött a padlón ó jaj és széttörött és leesett. Tévedek-e, ha a Nemes Nagy szövegben sejteni vélem ennek a pontos ellentétét? Itt a férfiak „csemcsegnek, csuklanak a borra”, az ő fejük hull alá, 97
