Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Szabó T. Anna: Arany János utóélete
századi történetet dolgoz fel, de valahol a háttérben ott érezzük Arany János Rozgonyi Cicelléjének ragyogó nőalakját is. A versben a férfiruhában vitézkedő leány valóságos lány-Toldi, de közben vérbeli nő is, akire maga a király áhítozik: S az úr a hadból kiszemelve, súlyos szemét reávetette.- Be ifiú vagy! Lány-pofájú, s járásod férfi-mód vagyon. Ha netalántán... ha vajon... Szép vagy, képre, formára szép... No majd kitudjuk móddal, okkal. Végigvizslatta, s nagy marokkal mérlelte válla perecét. Ferencz Győző szerint a versben „Nemes Nagy Ágnes a politikai hatalomhoz való viszonyát allegorizálta”, a Rákosi-kor ellenében, akik vezérdicsérő verseket vártak tőle. Ez nagyon is lehetséges. „Valószínűnek tartom, hogy a történelmi széphistóriát Nemes Nagy azért fogalmazta újra Arany János balladaköltészetének modorában, mintegy Arany-paródiaként, hogy A walesi bárdok-ra emlékezve saját állásfoglalásáról beszéljen”, folytatja az elemző, jó érzékkel kiemelve azt is, hogy az eredeti széphistóriában az apa nevet a végén, míg itt maga a női gúny kap hangot (az apa pedig a lányt neveti ki a vers elején). Egyetlen mozzanattal nem vagyok kibékülve: szerintem - a Vitéz Kocsordda\ ellentétben - ez nem balladaparódia, legfeljebb ha vígballada - de talán az sem, hiszen nagyon nagy a tétje: az, hogy lehet-e gyengéből erős, üldözöttből üldöző. A vers végén a leleplezéstől menekült lány a mellét megmutatva gúnyolódik a parton maradt királlyal: Kamuka dolmányán a pityke pattant, almáit kivetette és fennszóval szólt: - Nézz ide! Király! Terem-e kertjeidben effajta alma, mint ez itten, ilyen gyümölcsöt ád-e fa? Reá hiába áhítoztál, beléharapni mégse tudtál, nem is harapsz soha! Ez a dacos mellkivetés nemcsak a szépség diadalma, hanem a katonáknál szokásos obszcén gesztust is helyettesíti. A vers először a 2009-es Holmiban jelent meg, és a hagyatékból válogató Ferencz Győző kiváló érzékkel éppen az Egy férfihoz című verset válogatta mellé, amely nyíltan beszél a győzni akaró Artemisz-alkatú nőkről - a kulcsmondat: „Vadászom rád! Nincs védelem.” A Petőfi szabadságeszményére is utaló (és ezzel kicsit szintén az akkori politika ellen beszélő) vers a nők kötelező hallgatását és engedelmességét állítja középpontba a férfihoz szólván: 96
