Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Kucserka Zsófia: Tamburás öreg úr
énekmondó szerepköréhez és a lantos alakjához számára már csak szentimentális (azaz reflexív és nosztalgikus-ironikus) viszony képzelhető el. Arany számos, különböző műfajú szövegében foglakozik a közösségi énekmondó szerepkörével (például Buda halála; Naiv eposzunk), balladáinak beszélője pedig többnyire ebből, a közösségi énekmondó szerepköréből szólal meg. Lírai szövegeiben pedig gyakran él a lantos toposzával, amikor ars poétikus, illetve önreflektív témát fogalmaz meg. A lantos, az énekmondó toposza ekkorra már rég rögzült metafora, amely így a költői szerepkörre, és nem a valóságra referál. (Ezzel, a hagyományos lantosköltő szereppel száll vitába például A XIX. század költőinek szerepértelmezése Petőfinél.) A tambura (aminek semmi köze a hangalak által felidézett képzetekhez, így a „terembura” szóláshoz se) húros, pengetős hangszert jelent, a gitár régies alakja. Arany még debreceni diák korában tanult meg gitáron játszani, aztán később Salamon Ferenc barátjától kapott új hangszert. Arany muzikalitása, zenei tehetsége számos területen megmutatkozott. Tudjuk, hogy kiváló énekhangja volt, élete során több kórusban is énekelt. Annak ellenére, hogy Arany soha sem tanult zenét „hivatalosan”, hiba nélkül kottázott le bármilyen dallamot, és a népdalokat Bartalus István visszaemlékezése szerint bármely hangnemben lejátszotta gitárján. A Tamburás öreg úr szövegét a fentiek alapján egy - az eddig említettekhez képest - egészen más jellegű csoportba is elhelyezhetjük: Arany János Népdalgyűjteményének társaságába. A 19. századi népdalgyűjtések közül talán Erdélyi Jánosé a legismertebb, még az 1840-es évekből. Erdélyi azonban csak szövegeket gyűjtött, dallam nélkül. Az egyik első olyan (modern értelemben vett népzenei) gyűjtés, amely a népdalok szövegét a dallammal egységben látta és kezelte, Bartalus István zenetörténész, zenetanár nevéhez fűződik. Bartalus szintén Arany köréhez tartozott: még Nagykőrösön találkoztak, de később, Budapesten vált szorosabbá ismeretségük. Feltehetően Bartalus biztatására fogott hozzá Arany, hogy lejegyezze azokat a dalokat, amelyek emlékezetében éltek: így jött létre valamikor 1871 és 1874 között az a 148 dallamot tartalmazó kéziratos kotta- és szöveggyűjtemény, amely Arany János Népdalgyűjteménye címen sokáig Bartalus hagyatékában lapult. (Az 1952-es hasonmás kiadás Kodály Zoltán és Gyulai Ágost munkája.) Arany nem gyűjtő a szó klasszikus értelmében (nem jár „ki a faluba”, hogy dalokat jegyezzen le); egyszerűen csak azokat az általa ismert dallamokat és szövegeket rögzíti, amelyeket ismert, játszott tamburáján. A dalok közt nemcsak népdalok, de német szerzőjű - ma úgy mondanánk folklorizálódott - dalok, és saját szerzemények is szerepelnek. A Népdalgyűjtemény értelmezhető úgy is, mint a 19. század zenei emlékezetének metszete, egy ritka zenetörténeti fúrás anyaga; és ugyanakkor értelmezhető úgy is, mint egyfajta zenei emlékirat, a személyes emlékezet egy sajátos, zenei formája. Kodály a kották közreadójaként kísérőtanulmányában kiemeli, hogy Arany kottaírása azért is figyelemre méltó, mert - például Bartalus gyűjtéseihez képest - pontosabban lejegyzett (vagy másként: hamisítatlanabb) zenei anyagot őriz. „Senki sem oly gondos az ütemek belső ritmusának részletezésében" - írja róla Kodály. A metrum jelzésében az énekelt dallam ritmusához igazodik, így hívebben őrizte meg a dalok hangzását, mint a hivatásos gyűjtő Bartalus. Arany gyűjteménye abban is különbözik a kor más gyűjtéseitől, hogy nem tartja szükségesnek a dalok teljes szövegét lejegyezni. Néhol csak az első strófára emlékszik, néhol hiányos a szöveg, amit azonban sehol nem egészít ki, például más források alapján. A kézirat ennél pontosabban és egyértelműbben nem is jelezhetné, hogy Arany a dallamra emlékezett (vagy azt tartotta fontosnak), a szövegre nem mindig, vagy csak bizonytalanul. Emlékezete elsősorban zenei természetű volt - ami meglepő lehet egy költő, vagyis a szó művésze esetében. A Népdalgyűjteményben szereplő dalokon túl Bartalus maga is gyűjtött Aranytól saját szerzőségű 83
