Rév István Árpád: Bábosok könyve. Rév István Árpád képeskönyve - Bábtár 4. (Budapest, 2018)

Bábművészeti képeskönyv - Függelék - Levél a bábosokhoz

Ez a magával hozott tehetség legalább annyi legyen, mint a zenénél a jó „hallás”. A többit tanulással, gyakorlattal ki lehet művelni. Tanfolyamaimon tapasztaltam, hogy a fenti két kérdés körül vannak a problémák. Nézzük csak sorrendben. A játék kevés. Miért? Mert a legtöbb esetben a bábos nem tudja a szerepét! Vagy olvas, vagy rögtönöz, utóbbi esetben nincs a szövegének gerince, a gyerekek közbeszólnak, ilyenkor zavarba jön, dadog, ismétel és a báb rendületlenül áll a kezében, mozdulatlanul az „eget” bámulva. Ilyenkor az előadó a memóriájával van elfoglalva, és önkéntelenül is elfelejt a bábbal „játszani”. Nagyon hibás jelensége ezeknek a pillanatoknak még az, hogy a baba a pincébe süllyed, és még véletlenül sem néz a dialógus-partnerére. így a néző sohasem tudja, kihez beszél a bábu! Tanulság? A szerepet meg kell tanulni! Szereptudás esetén a játék meglepően feljavul, mert több figyelmet tudunk fordítani a „mozgatásra”. Nagy hiba a bábut indokoladanul a nyílt színen lehúzni! Ha csak erre a szöveg vagy a szö- vegi cselekmény kifejezetten nem utal. Ne legyünk „lusták”. Ha távozunk a színről, csak akkor húzzuk le a babát, ha az a nézők elől teljesen eltűnt.

De így is menjünk be! Sok bábos „úsztatja” a bábut. (Ez alatt a túl sima ide-oda járást értjük.) Ha jár a báb, mindig mozgassuk egy kicsit, mintha lépne. De a legszörnyűbb hiba, amikor „háttal” jár a báb. Vagy mindennek a teteje, ha háttal távozik a színről! Műfajilag ez a legdrasztikusabb hiba! Sűrűn visszatérő hiba, hogy a párok dialógusuk alatt nem néznek egymásra. Továbbá, ha a folytonossági hibát kezükkel feln)ülva a látható színben igazítják helyre! Ez enyhén szólva „pimasz” semmibevevése a fizető publikumnak. Pálcát érdemelne érte! Ülj le! - szól a partner, mire a másik egy szék mögé áll. Áll és áll rendületlenül, de nem ül! A leülés megjátszható, aki ezt nem teszi — lusta.

204