Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

5. „Van valami felsőbb és örök a Dómban...”

János mester. Városokat látsz, melyek gazdagabbak, mint a miénk. Figyelj jól. A házak alaprajzát vizsgáld a homlokzat mögött. S az emberek lelkét szavaik és cselekedeteik mögött. ízleld meg ételüket, és figyelj a módra, ahogyan esznek, laknak, öltözködnek. Igyál velük, kristálypohárból vagy ónkupából, de vigyázz, hogy a borospohár ne beszéljen helyetted. Te maradj józan és udvarias. Mosolyogj és figyelj.

Kristóf. A világ idegen és veszélyes. Most, mikor el kell mennem, úgy érzem, egyszerűbb és nekem valóbb lenne, ha itthon maradnék. Kezed alatt maradnék, és jó mesterem lenne. A templom még nem épült fel egészen. Segítenék neked s a többieknek, akik a városban élnek, hogy szép és nagy templomot építsünk, mely megáll az időben.

János mester. A templom soha nem készül el egészen. Minden nemzedék épít rajta valamit. A te munkádra is sor kerül.

(A kassai polgárok)

❖ Az a különös zavar, káprázat kezdődött e pillanatban számomra, amely aztán nem is szűnt egész idő alatt, amíg Kassán maradtam: az ember elhagy gyermekkorában egy várost,