Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

2. „Kirakni rajzod, régi Kassa, álom...”

X

(Csak így tudom már, rímbe rakva, mint a Játékkockán a képbe rakott minta,

Kirakni rajzod, régi Kassa, álom,

Fakult kis rajz e vad, színes világon.)

Fakult kis rajz, a színe mit se hoz ki.

Itt baktat a sánta kovács, Kukovszki,

Aki varjakkal él a műhelyében,

Füstben, szikrában, pernyében, szemétben

S kovácsol, Vulkánus, valami titkon,

Záron, mi zárjon, vagy kulcson, mi nyisson.

A Szerkesztő köszön, La Valliére Nyakcsokra leng és pókhasára ér.

Ó, első vers! Borgis, cursiv! Az ólom Szaga a régi nyomdában, az ódon

Udvarszobában, betűk neve, férce A zsenge gondolatnak, lélek érce.-55-