Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)
2. „Kirakni rajzod, régi Kassa, álom...”
Schalkház-nagyszálloda Garmond, az ünnepély! Petit, a játék! O, furcsa játék, szörnyű és hazárd tét. Mindig va banque és mindig az egészért! Egész hitet, egész kételyt, egész vért! Az első este Kassán, a Ligetben, Mikor egy verssor fölött sírni kezdtem S baktattam haza, föl a Malomárkon, Mert egyedül maradtam a világon. A Schalkházban a bálra el se mentem, Azóta se s nem jártam a Ligetben. S mint kínai piktor művén a képnek, Tájába a festő is beleléphet, S elindul a maga rajzolta tájba Otthonosan s mégis les a csodára: Úgy járok én e hanyag rajzban, kedves, A rajz még tustól s könnyeimtől nedves.-56-
/
