Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

2. „Kirakni rajzod, régi Kassa, álom...”

A spájzban szőlő lógott és dió,

A Hradován méterre állt a hó.

Egyszer Rákóczit hozták haza reggel, Kézenfogva vitt apám a menettel.

A dóm úszott a ködben, mint egy várrom, Valami nagy és biztos e világon.

Kapuja fénye ködös és opálos,

Körötte él halkan a kicsi város.

S a püspök egyszer kis, puha kezével Megsimogatta arcomat a réten.

Egyedül sétált, vagy egy kanonokkal, Bojtos kalapban és egy görbe bottal,

Mint egy igazi pásztor, aki kémlel,

Hogy báránykái nem futnak-e széjjel?

Jaj, hol a pásztor már és hol a nyáj is? Május végén a Bankón volt majális.-54-