Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

1. „A Nagyapám bútorait a környéken is vásárolták..."

❖ Aki Kassán született - akár a 15., akár a 19. században - fővárosi embernek született, igazibban, mint a Nagy Frigyes-i Berlin vagy a reformkori Pest-Buda polgára. Ez a fővárosias- ság álruhában járt, nem volt földalatti villamosvasútja, proletártömegekkel megtömött külnegyedei, nem voltak rossz szobrai a köztereken, sem zagyva utcái, ahol zengerájok és a kirakatba akasztott külföldi divatlapok jelképeznek egy mesterséges vá- rosiasságot. Kassa főváros volt, szerény, makacs és jelképes módon, uralkodott egy országrész fölött politikai eszközök nélkül, mert szobáiban, lakosai lelkében, a város levegőjében és lélegzetvételében élt ez a titokzatos igény, mely a kövekből várost, a kövek közé gyűlt emberekből polgárt, a polgárságból szerepet és hivatásérzetet tudott elővarázsolni. A fővárosi lélek egyértelmű ezzel az igényességgel. Kassa soha nem volt lágy és barátkozó város, mint a sárosi vagy a szepesi városok. Kemény város volt, tartott rangjára és igényére, s meg is tudta védeni azt.

(Kassaj

János mester. Ki építi a várakat és a városokat? A paraszt és a polgár. Ki emeli magához a parasztot, ad neki városi jogot, amerre nézel? A polgár. Ki építi a házat, amely több is, mint kőrakás? A polgár. Nézd meg a lovagi várakat, miféle az élet falaik között? Tivornya, lebzselés és kapzsi harcok.-44-