Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

1. „A Nagyapám bútorait a környéken is vásárolták..."

Nézd meg az életet e falak között, melyeket a polgár emelt házai köré. Dicsérjük Istent, ke­resztény rend szerint. Mázos fazekat és tálat gyúrunk az agyagból, hogy ember módra étkez­zenek az emberek, szövünk vásznat és barchetet, hogy ember módra öltözzenek az emberek, dí­szítjük Isten és az emberek házait, vigyázunk a közös szokásokra, dolgozunk, olvasunk és zené­lünk. Elhozzuk Északról az irhát, hogy az em­bert ne kínozza télidőn az Isten hidege, Keletről a fűszert, a selymet és az illatot, hogy az élet íze, illata és külseje nemesebb legyen. Ki hozza és viszi mindezt, ki építi? Ki szövi, fúrja, faragja, kalapálja? A polgár. (A kassai polgárok) ❖ [Kassa] őrzött valami mást is: azt a titkos szövetséget, íratlan szerződést, mely a város igazi rangját jelentette, őrizte azt a láthatatlan pátenst, azt a kiváltságot, melyet nem kirá­lyok ajándékoztak neki, azt az európai magyarságot, amely minden időkben rang és szerep volt egyszerre. Kassa tudta, hogy magyarnak lenni Nyugat és Kelet, Észak és Dél kö­zött nemcsak etnográfiai állapot, hanem rang is, nemcsak nyelvi és faji örökség, hanem hivatás és feladat is. A vá­ros erős falakat épített igazi tartalma köré, védte polgárai-45-

Next

/
Oldalképek
Tartalom