Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

volt azelőtt, azaz most már megfordítva, mert mostanában viszont Kassa felé húz a szívem - írja Mihályi Ödönnek.

1915-től ismét Kassán a premontreieknél tanul; az első világháború kiterjedése miatt a család számára biztonságosabbnak tűnik, ha fiuk a városban tanul. Az önképzőkörben a legkiválóbb írások között említik húsvétkor elhangzott Móni, a rikkancs című írását. Ez évben Dönyinek címzett levelében egy készülő, „nagyobb szabású” müvet is említ: ...úgy látszik, mégis fogok valamit küldeni az „Érdekes Újságnak ”. Sikerült jó témát találnom, egy hadba vonult és egy harctéren levő újságíró napló-jegyzeteit írom, kevés színnel, sok cselekménnyel, itt-ott egy kis filozofálással. A VII. osztályt két helyen végzi; a tanévet Kassán kezdi, de az év során kimarad: bizonyítványát már az Eperjesi Királyi Katholikus Főgimnáziumban állítják ki. Ezen iskolaváltása okaként is több változat ismert. Unokaöccse szerint egy önképzőköri lapba írt cikke miatt kellett távoznia, melyben a szerzetesek által tiltott szokást, a sétapálcával, cigarettázva és girardi kalapban, a korzón történő sétát tette szóvá.

Egy másik lehetséges változat iskolája igazgatójának a sajtótermékekben való megjelenést tiltó rendelkezését megszegő cikkéről szól. Ez talán a Pesti Hírlap pályázatára Salamon Ákos álnéven írt, 1916-ban megjelent novellájára utal (Lucretia fid). Ennek azonban ellentmond, hogy már 1915-ben tucatnyi írása jelent meg a Felsőmagyarország. Kassai Napló című lapban (ezek és más, ehhez az időszakhoz kapcsolódó tények ismertté- 16-