Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

válását Ötvös Anna kassai történésznek köszönhetjük). Ez megkérdőjelezi egy évvel későbbi, álnéven írt novellájának jutalmazását”, az intézményből való eltanácsolást. Tény, hogy ezek a zsengék egészen stílusos, eredeti hangú írásokat is rejtenek, nem csoda, hogy a Morvái Sámuel néven laptulajdonos Matzner Samu - későbbi apósa - lapjában megengedte azok közlését.

S egy harmadik okot említ kiadatlan önéletírásában Balázs Barna - a gimnázium két évvel fiatalabb diákja Márai Bajza- önképzőkörben felolvasott Júdás című elbeszélését, mely túl eredeti látásmódú volt konzervatív tanárai számára.

Bármelyik változat is igaz, a zaklatott premontrei évekre az író később megbékélve emlékezik: Türelmesebb és felvilágosultabb szellemben a világi iskolák sem neveltek akkoriban: nemzetiségi, felekezeti szempontot nem ismertek a „fehér papok”, s volt valamilyen barátiasság a tanár és a diák érintkezésében, amely valahogy a rendházi élet kisugárzása volt: ezek a magányos emberek igazán barátot, emberi közelséget kerestek a lelkekben, melyeket gondjaikra bíztak... (A premontreiek, 1933) Az Egy polgár vallomásaiban azonban más hangot szólaltat meg velük kapcsolatban, hogy aztán a Válás Budán (1936) lapjain ismét a magasságokba emelje őket a rendalapítót idéző Norbert nevű páter személyében.

Gazdag élményvilággal távozik Kassáról; több gyermekkori eseményben, helyszínben ismerhetünk későbbi müveiben szülővárosára, ahol a kamaszkor félelmes és borzongató évei, játékai zajlottak: A gyermekkor titkos kertje volt a Mária-udvar,

FELSÖMAGYARORSZÁG- 17 -