Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

9. „Nincs vezércikkünk, fiatalúr...”

játszana óra közben, ha tanári tekintélye nem kötelezné műharagokra.

(Egy festő halálára)

❖ De egy napon végül mégis férjhez ment Gizella. Szürke ruhát viselt az esküvőn, hosszú, földig érő, derékban karcsúra szabott szürke selyemruhát, s mindenki nagyon örült a családban az örvendetes fordulatnak. Akkor már elmúlt negyvenéves Gizella, s a családban nem is remélte senki többé, hogy akad még vállalkozó, aki oltárhoz vezeti ezt a szomorú hajadont. Nem volt szép, vagyontalan volt, s ott nevelkedett a Mária-udvarban, Mari néni kezei alatt. A Mária-udvarban asszonyregiment uralkodott, és Mari néni parancsolt. Szigorú törzsfőnök volt Mari néni, aki lassan maga köré gyűjtötte a család reménytelen hajadonait, magához vette elvált leányát és unokáját, közelébe vette Gizellát és később Bertát is, aki postamesternő volt Selyében, de lassan haladt csak előre pályáján, hatvanéves korában még mindig nem véglegesítették. .. Mari néni körül lassan összegyűlt a család női reménytelensége. Ebben a szigorú matriarchátusban férfi nem bírta ki sokáig: Mari néni leányának férje, a daliás és macskabajuszos Kázmér bácsi hamarosan eltávozott innen, s aztán csak névnapokon járt el a Mária-udvarba, ahol ürmössel itatták, s fél tucat nő olvasta fejére bűneit. Soha nem tudtam egészen pontosan, milyen rokonságfokozat fűzött össze a Mária-udvar asszonyaival.

(Egy polgár vallomásai)- 125-